Mai napom munkahelyen:
Meetingek előtt / után / között levelezés.
Egyébként tényleg baj lehet velem. Öntöm az ötleteket, de csak azt hallom, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. Rögtön rám ugranak és nyomatják, hogy miért az ellenkezőjét gondolják. Egyik idősebb kolléganőm szinte még az általam leírt "A" betűt se fogadná el, ha együtt kellene kidolgozni valamit.
Unalmasan. Végtelenül unalmasan.
Vajon milyen magasan van a szánalmassági skálán az, hogy csak annyiért tudok tankolni, hogy a benzin kifogyását jelző lámpa tankolás után is világít?
Ebben az évben vettem egy nadrágot, két felsőt a C&A-ban, valamint két igencsak leértékelt (= kettő együtt 3500 Ft) cipőt a Tecsóban. Zé hozott nekem melltartót Bécsből, mert csak ott lehet elfogadható áron merevítő nélküli, nagy méretű melltartót kapni. És még 2-3 leértékelt DVD, valamint 1-2 olcsó fuksz.
Ennyi volt az össz magamra költésem ebben az évben. És nagyon hiányzik a shopping. Az, hogy nézegessek, válogassak, lelkesedjek egy tárgyét, akarjam, megvegyem, birtokoljam. Ez olyan csajos dolog.... és jó érzés.
Tegnap Jesszuska búcsúztató, beszélgetős party Noé legjobb barátnőjénél. Noé kivételével, 3-4 találkozást leszámítva nem igazán ismerem a lányokat, de mégis tök jót agyaltunk együtt a pasikon és a szülő-gyerek kapcsolaton.
Aztán hajnali fél kettőkör durva hófúvásban vezettem haza olyan útviszonyok között, amit ritkán látni Bp-en. Maxra csavartam Robbie Williams Rock DJ-jét és a Lehel úton középen, két sáv között zúztam hazafelé.
Achtung! Achtung!
Sütök. Engadini diótortát.
Nyújtódeszkám az asztal, nyújtófám egy Montepulciano d'Abruzzo borosüveg. Menő.
Grammra pontosan mértem, kétszer felhasználtam az összes edényemet, tiszta liszt, vaj és cukor a konyha.
Közben fő a leves és nemsokára a rizs is. Yes, I am a real housewife. A really desperate housewife.
Ajándékok: megvéve.
Csomagolás: ehhez még lelkileg készülni kell.
Karácsonyi menü: elméletben összeállítva.
Hozzávalók: beszerezve.
Elkészítés: gyűjtöm az erőt hozzá. Meglehetősen lassan megy.
Ketrin idén sem szándékozik karácsonyfát állítani, mondván amíg nincs kivel ünnepeljen, addig nem díszítget. Én már túl vagyok ezen, bár én nem egyetlen ember hiánya miatt vontam meg magamtól a karácsonyt, hanem általános lelki nyomor miatt. Remélem Ketrin hamar túl lesz ezen és rájön, hogy nem egy embertől lesz a karácsony ünnep.
Azon kaptam magam, hogy még mindig csak azt tervezem, hogy mit csináljak szabi alatt, pedig már az utolsó napon vagyok. Mindenesetre ma mindaddig jót sziesztáztam délután, amíg a rohadék bkv sofőr nem kezdte el túráztatni a motort úgy zsenge 30 percig. Odaültetném a kipufogó elé.
Tegnap Anya-lánya napot tartottunk. Ilyenkor próbálok egy kis lazaságot csempészni Anyu életébe. Hát nem könnyű dolog. Nem igazán fogadja be. Csak a munka, csak a tüsténkedés. Persze most is 4 (!) órán keresztül takarított nálam, míg én főztem és pakolgattam. Gondoltam adok neki egy kis filmélményt, amiből persze nem lett semmi, mert amint abbahagyta a felmosást, átkapcsolt a "mit is csináljak vacsorára?" kérdéskörre. Kicsit idegesít...
Ráálltam a mérlegre. Soha nem látott magasságokban járt.
Tegnaptól szabin vagyok.
Jelzem, hogy tegnap 3 meetingre mentem be, amelyből végül is csak egy lett.
És jelzem továbbá, hogy ma fél négykor ébredtem.
Mondom szabin vagyok.
