zöldborsó

.... vége!!! 6 vizsga, 9 kisebb-nagyobb beadandó. Az igazat megvallva nem volt túlságosan megerőltető. 
Viszont a diplomadolgozattal még szinte egyáltalán nem foglalkoztam. A kérdőív már alakul, viszont más semmi. Paraaa....

Nem igazán szerettem ezt az évet.

Munka: csőd. Nem vagyok jó benne, még mindig nem találom a célomat.

Suli: na, ez OK. Itt jól érzem magam, bár még mindig kevesebb időt és energiát fordítok rá, mint kellene.

Fogyás: aha. Inkább hízás.

Viszont egészen jól teljesítettem a fogadalmam, miszerint több kulturális és szórakoztató eseményen veszek részt. Volt idén Yamato, múzeumok éjszakája, Dumakoncert, Opera, Puzsér est és elkezdtem megint moziba járni.

Suliban részt vettem egy nemzetközi projektben, ahol is 6, a világ különböző táján élő diáknak kell megvalósítani egy közös projektet: egy üzleti javaslatot kellett elkészíteni egy létező multinacionális vállalat számára.

Érdekes tapasztalat volt. Iszonyú nehéz úgy dolgozni, hogy teljesen más időzónában vagytok, más a kultúrátok. Tök pontosan kell kommunikálni és határozottan kell koordinálni az egész folyamatot.

Egy spanyol csaj piszkított egy picit bele az élménybe, aki a munkamoráljával és a hebrencs kommunikációs stílusával.

Amúgy tök jó élmény volt.

Furcsa dolog ez a barátság.

Miután Zével mostanában sokkal kevesebbet kontaktálunk, nyitottam más irányba is. És meglepően pozitív tapasztalatokat szereztem. Tök jó új élményeket megélni.

Elhatároztam, hogy Zének és Ketrinnek nem mesélek többé a munkámról, a munkahelyi történéseimről. Úgy érzem nem értik meg, hogy mit érzek a melóval kapcsolatban. Nem úgy reagálnak, mint ahogy én azt egy baráttól várnám. Aztán persze az is lehet, hogy én csinálok valamit rosszul.

Ezt a fogadalmamat október eleje óta tartom. Meglepően jól bírom. Persze a másik fele, hogy nekik még csak eszükbe sem jut érdeklődni, miközben ők sztoriznak a munkájukról. Én meg meghallgatok, igyekszem érdeklődni és ha probléma felmerül, arra megoldást javasolni.

Hát, úgy látszik már csak gyorsjelentésekre futja.

Most erősen koncentrálnom kell, hogy bármi említésre méltót is találjak novemberben.

.....

Nos, semmi.

Mi is történt októberben? 
Melóban nem teljesítek jól. Magánéletem továbbra csőd, leszámítva a sok mozizást a kollégákkal. Nem fogytam. Suli OK.

Az viszont jó, hogy egyre erősebb bennem az érzés, hogy hamarosan ismét biztos leszek a célomban. Ez hülyén hangzik, de ha valaki céltalanul él, az nagyon rossz. Ha van célod, az pedig fel sem tűnik, olyan természetes.

Hamarosan kitisztul az ég. Érzem... :)

Elkezdődött a suli!!! Juppiiiiii!

A szakdolgozatom témája igencsak rezeg, tekintettel arra, hogy főnökeim nem nagyon nyomatják a témát. Lehet, hogy új témát kell keresnem. Jövő héten eldől.

Miért van az, hogy a plázákban a becsalogató ajándékot / termékmintát / próbasminket ajánlgató hostess lányok ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy a rohanó embereket is leszólítsák. Nincs elég andalgó ember a kirakatok előtt? Miért választják a visszautasítást nagy esélyét?

Éppen ezerrel zúztam egy találkozóra a WestEndben, amikor a kezembe nyomtak egy sárga, átlátszó gumicukrot. Rohanok tovább és bele is harapok...... A gumicukor valójában szappan volt! Őrülten elkezdtem wc-t keresni, de kb. 1,5-2 perc múlva tudtam csak kiköpni a szappan. Még jó, hogy addigra nem habzott a fülemen és az orromon át :)

Megnéztük Woody Allan Rómának szeretettel c. filmjét (ami -bár bírom a csávót,de- annyira nagyon nem jött be a maga túlzott szürrealitásával), majd amikor elindultam haza és kikanyarodtam a Váci útra éreztem, hogy nagyon gyorsan haza kell érnem a WC-re. Úgyhogy beletapostam a gázba...

A lista biztosan változni, bővülni fog:

• Alaszkában a jó levegőn, csodás, tiszta patakok mentén gyalogolni
• Végigautózni a 66-os úton
• Körbejárni Kubát újra - most stressz nélkül
• Megnézni Peru és Bolívia nevezetességeit és hülye turistafényképeket készíteni Salar de Uyunin
• Argentínában, a Tűzföldön, a part mentén vadászó kardszárnyú delfineket nézni
• Fehér cápákat nézni (esetleg ketrecben lemerülni hozzájuk) Dél-Afrikában
• Zöld-foki szigeteken hajóroncsot nézni
• Fürödni a kristálytiszta McKenzie tóban, a Fraser-szigeten
• Felfedezni Omán érintetlen tájait
• Végigjárni Dél-Olaszországot
• Felfedezni a Cote'd Azure és környéke eldugott kis falvait
• Körbeautózni Svájcot, különösen az olasz részét
• Megnézni Moszkva és Szentpétervár nevezetességeit
• Koppenhágában ücsörögni egy kávéház teraszán és nézni a színes házakat és a hajókat
• Csíkos, fedett strandszéken ücsörögni egy dűnés, hanga füves Sylt szigeti strandon
• Korzika összes különleges helyét megnézni
• Hajókázni az égei-tengeri görög szigetek között
• Isztambulban sétálgatni
• Reggelizni egy velencei teraszon, a csatornák és a vörös háztetők felett

Nagyon régóta szerettem volna focimeccsre menni. A múltkori Mo-Írországon olyan vihar volt, hogy ugyan elmentünk a stadionig, de ki sem szálltunk a kocsiból. Most szerdán viszont tök jó idő volt, úgyhogy irány a Mo-Izrael. Az igazat megvallva annyira örültem az újabb lehetőségnek, hogy csak a meccs előtti napon jutott eszembe, hogy néhány embernek ez kitűnő alkalom a szélsőjobboskodásra. 
Már tartott a meccs mikor odaértünk. És igen: a kemény mag ezerrel nyomatta az antiszemita dumáit. Iszonyúan szégyelltem magam és semmilyen szinten nem akartam ennek részese lenni, ezért inkább eljöttünk az első félidő után.
Én ezt nem értem: ilyet viselkedést hogy lehet hagyni? Ilyet szabad csinálni? Büntetlenül?

A másik dolog ami felháborító: mennyi pénzt költünk arra, hogy biztosítsanak egy meccset? A tegnapi Újpest-Fradiról olvastam, hogy hány BKV járművet tettek tönkre, hogy mennyi rendőrt kivezényeltek. Mennyibe fáj ez nekünk? Én nem akarom, hogy az adómat erre költsék!!!!

Leginkább azonban azt nem értem, hogy egyesek miért a balhét keresik egy sport eseményen? Ismétlem: SPORT eseményen?