zöldborsó

Igen, hős vagyok! Bejelentkeztem személyi edzőhöz és szorgalmasan járok heti kétszer. Kifejezetten élvezem. Nagyon várom, hogy érezzem és lássam a változást magamon.

... láttam: Philomena - Határtalan szeretet. Keresem a szavakat, de nem igazán találom. Bájos, szívszorító, humoros, megható, elgondolkodtató. Hihetetlen, hogy milyen sztorikat ír az élet. Éjjel felébredve is a filmen gondolkodtam. Azon, hogy létezik-e tiszta megbocsátás súlyos bűnök esetén. De tényleg: kinek jó, ha nem bocsátunk meg? Mennyi mérget cipelünk feleslegesen magunkban régi sérelmek képében! Mennyivel könnyebb lenne, ha tiszta szívből el tudnánk ezeket engedni..... 9/10

... a The Wolf of Wall Street volt. DiCaprio és Jonah Holl királyok - Oscar jelölést nekik! Matthew McConaughey is zseniális a melldöngető ebéd alatt. A sztori jó, a rendezés és a képek jók, a vége viszont nálam befejezetlen érzést kelt. Furcsa hiányérzéssel álltam fel a székből. 7/10

Megvolt a diplomaosztó. Az előzőre nem mentem el, úgyhogy ez nagy élmény volt. Pláne, hogy ötös diploma miatt fanfárt is kaptam, mikor kimentem kezet fogni a dékánnal :)

Miután hazamentem még napokig a tételeken pörgött az agyam. Járkáltam a lakásban és folyamatokon, modelleken gondolkodtam. Furcsa volt - és még most is furcsa -  hogy nincs cél, hogy nincs feszkóforrás. Légüres térben lebegek, unatkozom és szinte nem tudok mit kezdeni magammal. Rengeteg filmet néztem meg azóta és elkezdtem olvasni. ... De akkor is furcsa. ... De jó érzés :)

Ismét egyedül. 

A barom szomszédaim megint bulit szerveznek, úgyhogy bekéredzkedtem Ketrinhez. Ő elment partizni és pedig itt csövezek nála. Legalább nem dübörög az ágyam és nem hallgatom más zenéjét 70 decibellel a lakásomban.

Erről jut eszembe az egyik jövő évi fogadalmam: ha legközelebb megint hallom a dübörgést a szomszédból, gondolkodás nélkül kihívom a rendőrséget. A nyugalmam az elsődleges. Nem normális, hogy heti egy napon nem tudok elaludni, mert Fluor Tominak öltözött 17-18 évesek max hangerőn hallgatják a zenét és full hangerőn röhögnek és ordítoznak az udvaron. Soha többet!!!

Úgy érzem, hogy 2014-ben változások jönnek az életemben. Fogadalmaim is vannak persze. Össze is szedem ezeket a következő bejegyzésben.

Levizsgáztam. Nem adták könnyen, de kész! Most kicsit furcsa érzés, olyan, mintha légüres térben lebegnék és nem tudnám merre van előre. Furcsa, hogy még nem engedtem ki: még mindig modelleken, folyamatokon jár az agyam. Azért nagyon megkönnyebbültem és jó érzés, hogy leraktam vmit az asztalra. Ja, diplomamunka ötös, három tétel ötös :)

sok minden történt:

1. Gyrosos fronton a helyzet teljes csőd: írtunk a jegyzőnek, aki lepattintott minket, mondván a szaggal kapcsolatban forduljunk ide, a tűzveszélyes szellőzővel kapcsolatban oda, a zaj miatt tegyünk feljelentést, a nyitva tartás miatt nem tehet semmit, a lakásunk értékcsökkenése miatt pedig indítsunk polgári pert. Én pedig továbbra sem tudok szellőztetni és az utóbbi 3 éjszaka (éjfél és 3 között) felébredtem a házunk előtt ordibáló, gyrosozó, buliba menő / buliból jövő fiatalokra. Szuper. Már nem csak levegő nélkül kell élnem, de már aludni sem tudok. Tönkrement 4 nagy virágom, mert mindig hajnalban próbáltam meg huzatot csinálni, hogy legyen némi levegő a lakásban. Ja, és miután le kellett szerelnem a wc-ben a szellőzőt (hiszen egy az egyben a gyros szagot hozta), elkezdett penészesedni a fal és csótányok jelentek meg a wc-ben.
Azt hiszem 3 lehetőségem van: 1. kiadom a lakást és én is albérletbe költözöm; 2. elmegyek egy időre külföldre dolgozni; 3. olyan munkahelyet keresek, ahol szemtelenül sokat keresek és a lehető leggyorsabban kifizetem a hitelem.
Szeretnék pozitívan gondolkodni ebben a kérdésben, de annyira nem megy.

2. Vén marha süket szomszédom már nem üvölteti a zenét, mert ráuszítottam a közös képviselőt. Miután egyszer este fél tízkor lementem hozzá és megkérdeztem, hogy miért nem hangszigetel, rám vágta az ajtót. Ekkor telt be a pohár. 

3. Diplomadolgozat leadva. Nem lett túl tudományos, de összességében elégedett vagyok vele. Logikus lett, jól vezetett, bár nincs benne nagy felfedezés. Dec. 12-én lesz a védés és a záróvizsga. Eddig három tételt tudok a 60-ból. A következő 3-4 hétben erre kellene koncentrálnom.

4. Elkezdtem gyalogolni reggelenként. Korábban indulok, így olyan 20-25 percet tudok sétálni a környéken. Ennek eredményeként fogytam egy picit, de a közérzetem is jobb lett. Az elmúlt héten picit hanyagoltam a dolgot, no de majd jövő héttől! :)

5. Munka fronton az elmúlt 3 hétben nagyüzem van. Kaptam érdekes feladatot, de miután realizáltam, hogy önálló gondolatomra nem kíváncsiak és csak a vezetők gondolatait kell ppt-n megjelenítenem, már nem vagyok lelkes. Rengeteg féle feladatom van és jelenleg idő híján egyiket sem tudom olyan minőségben produkálni, mint ahogyan azt szeretném. Legalább zajlik az élet. Még mindig jobb helyzetben vagyok mint néhány kollégám, akik tök monoton feladatokat kapnak.

Gyökeresen megváltozott az életem.

A ház aljában gyros büfé nyílt, pontosan 3 szinttel alattam, 06-02-es nyitvatartással. A konyha egyenesen az én wc helyiségembe szellőzik és az ajtó résein áramlik az átható sült hús szag az egész lakásba.
Amit eddig tettem:

• 5 nap alatt 3 flakon légfrissítőt használtam el
• üzembe állítottam további 2 olyat, ami rendszeres időközönként illatot permetez
• vettem szilikonos szigetelő csíkot, amit felragasztottam az ajtóra
• hétfőn megnézik a szellőzőt, mert val.szeg vmi nem jól zár. Nagyon remélem, hogy meg tudják csinálni és legalább akkor nem jön szag a lakásomba, amikor nem szellőztetek
• lehető legkevesebbet vagyok itthon. Ezalatt elhasználok egy csomó benzint, de legalább fogyok, mert sétálok is. Plusz tegnap megnéztem a We're the Millers-t moziban. Mondjuk a mozi felénél már görcsbe állt a gyomrom, mert eszembe jutott hússzagú kis lakásom és a gyrost falatozó, ablakom alatt röhögcsélő vendégek.

Iszonyatosan el vagyok keseredve. 23 éve vega vagyok és most masszív hús szagban kell élnem? Bárcsak költözhetnék, de a hitelem miatt nem lehet. Mondjuk szerintem senkinek sem tudnám eladni a lakásom, mert nem hiszem, hogy lenne ember, aki önként egy gyrosos fölé költözik. Kilátástalan ez az egész. 

Vajon van szaglóidegeket eltávolító műtét? Egy csapásra megoldódna a problémám. Csak a ruháim maradnának sült hús szagúak.

Előttem van a kép, amikor 2003. február 14-én érte mentünk. Ott állt a szalonban. Csillogott, új autó illata volt, cuki és dögös volt egyben. Még mindig cuki és dögös. Azóta is szuperül működik. A legjobb kisautó. 

Nagyravágyásom eredményeként azonban holnap lecserélem. Egy újabbra, egy nagyobbra egy fényesebben csillogóra. Úgy érzem, hogy szemét vagyok, hogy cserben hagyom. Olyan cuki módon, hiba nélkül "szolgált" és vigyázott rám az elmúlt 10,5 évben, én meg eldobom. De most már nagy az esélye, hogy valami baja lesz és sokat kell rá költeni. 

Örülnöm kellene az újnak, ehelyett itt bőgök és nem is tudom elképzelni, hogy Bébike másnál van. Csak abban reménykedek, hogy ugyanolyan szerető gazdit kap, mint amilyen én voltam. És abban is reménykedek, hogy holnap nem sírom el magam a szalonban, amikor leadom.

az elmúlt hónapokban?

Miután úgy tűnik, hogy kimúlt a freeblog, átköltöztem ide, így kimaradt pár hónapnyi történés. (Jelen sorokat aug. 14-én írom.)

Röviden összefoglalva: 

• diplomamunkám leadását halasztom fél évvel. Okt. elején kell leadni. Most tanulmányi szabin vagyok, hogy befejezzem a dolgozatot, de egyáltalán nem haladok. Már ott tartok, hogy írás helyett takarítok. Ez azt jelenti, hogy hamarosan átesek a holtponton. Remélem.
• suli vizsgákat kipipáltam. A négy félévből most volt a legrosszabb az átlagom....
• Anyuékkal voltunk Ausztriában: annyira nem sikerült jól, mint a két évvel ezelőtti Horvátország, de így is jó volt. Sajna az elején lebetegedtem, de azért tudtam kirándulgatni. Apu beszerzett egy GPS-t, amellyel együtt az összes józan eszét félre rakta és csak a GPS-re figyelt és persze többször rosszul értelmezett dolgokat. Ez még nem lett volna baj, de amikor realizálta, hogy rossz helyen hajtott le a pályáról, lelassított és meg akart állni! Nem, ilyet nem csinálunk. Ha elszúrtuk, megyünk tovább.
• melóhelyen a helyzet változatlan: bár elindult a projektem, de további projektben nincs haladás. Nulla kedvem van az egészhez, a szívem nincs ott a munkában, ami nagyon furcsa.
• coachoz jártam: egyik kolléganőm szuper coach. Három dologra fókuszáltunk
  • cél kijelölése: ez teljesült.
  • önbizalom erősítése: ez teljesült legkevésbé.
  • asszertivitás fokozása: már sokkal tudatosabb vayok, de még messze a tökéletestől.
• barátság: még mindig gondolkodom, hogy leépítem Ketrint és most már Zét is. Azzal, hogy nem beszélek nekik a munkámról és még csak eszükbe sem jut érdeklődni felőlem (nem csak meló ügyben) teljes a csalódásom. Én kérdezek, meghallgatok, együtt érzek, tanácsot adok, de viszont nem kapok semmit. Érdekes, hogy azáltal, hogy nem vonom be őket életem történéseibe, egyre inkább azt érzem, hogy nincs kedvem semmit sem elmesélni nekik. Valahogy olyan távolinak érzem őket magamtól.