Előttem van a kép, amikor 2003. február 14-én érte mentünk. Ott állt a szalonban. Csillogott, új autó illata volt, cuki és dögös volt egyben. Még mindig cuki és dögös. Azóta is szuperül működik. A legjobb kisautó.
Nagyravágyásom eredményeként azonban holnap lecserélem. Egy újabbra, egy nagyobbra egy fényesebben csillogóra. Úgy érzem, hogy szemét vagyok, hogy cserben hagyom. Olyan cuki módon, hiba nélkül "szolgált" és vigyázott rám az elmúlt 10,5 évben, én meg eldobom. De most már nagy az esélye, hogy valami baja lesz és sokat kell rá költeni.
Örülnöm kellene az újnak, ehelyett itt bőgök és nem is tudom elképzelni, hogy Bébike másnál van. Csak abban reménykedek, hogy ugyanolyan szerető gazdit kap, mint amilyen én voltam. És abban is reménykedek, hogy holnap nem sírom el magam a szalonban, amikor leadom.
