zöldborsó

Tisztára Martha Stewartnak érzem magam amint a tűzhely mellett állok és kevergetem a lekvárt. Kevésbé elegáns, amikor a forró lekvár rám fröccsen én pedig jókat káromkodok.

Eddigi lekvárjaim:

• málnás ribizli
• ribizlis málna
• fekete és piros ribizli kombó
• sárgabarack
• meggy
• egres citromfűvel
• áfonyás szeder
• szilva

Még készítek paradicsomlevet, hagymás-fűszeres paradicsomszószt tésztához, aszalt paradicsomot és elteszek lecsót. Onnantól kezdve meg akár tényleg jöhet a világ vége is, nevetve nézek szembe minden katasztrófával! :)

Feladtam a bkv hajóval közlekedést. Reggel tök jó, de délután általában sokat kell várni, aztán meg nem férek fel a sok turistától. Átlag 2 óra, mire hazajutok.
Újra elkezdtem taxizni. Nagyon nem jó ez! 
Parkolót nem akarom tovább bérelni, mert a bkv-val összehasonlítva +30 ezer Ft kiadást nem engedhetek meg magamnak. Azt annyi mindenre tudnám költeni.
Hogyan tudom rávenni magam, hogy bkv-zzak? HOGYAN??????
Már attól most lelki beteg vagyok, hogy holnap ismét bkv-val kell munkába mennem.

Mostanában egyre többször felteszem magamnak a kérdést, hogy szükségem van-e nekem egy olyan barátra, aki csak saját magáról tud beszélni és akinek folytonos közléskényszere van, hogy beszámoljon arról, hogy mi történt vele aznap / a héten. A más által elmondott sztorira elvétve kérdez bele, inkább a "nekem meg" / "én meg" / "engem meg" / "nálam meg" kezdetű mondatokkal reagál. 
Próbáltam vele ugyanezt eljátszani, de én éreztem kellemetlenül magam. Nem is tudom, miért vagyunk barátnők. Ízlésünk max. csak az autók terén egyezik, érdeklődési körünk is merőben más, életfelfogásunkban sincs nagy azonosság.
Szóval a fenti kérdésre válaszoltam és azt mondtam, hogy nincs erre szükségem. 
Két verzió lehetséges:
a) csendben leépítem. Ekkor szemétnek fogom magam érezni. Meg mégiscsak örülnöm kellene, hogy valaki fontosnak és a barátjának tart. 
b) megadom neki, amit kér: a figyelmet. Ekkor nálam viszont hiányérzet lesz. De legalább jobb embernek fogom magam érezni.

Asszem a b) verzió mellett döntök. Max óriási levegőt veszek, de nagyon empatikusan és full jófejséggel közelítek felé.

36

Semmi különöset nem érzek. Amúgy ez egy elég sz@r nap. Melóhely szar, én borzasztóan nézek ki, energia szintem nulla, motivációm bármihez is: nulla.

Semmi kedvem semmihez.

Jelentem, hétfőtől hajóval járok dolgozni. Lemondom a parkolóhelyet, nem költök annyit benzinre és spórolok havi 30 ropit.
Bár tegnap 70(!) percet vártam a tűző napon a hajóra, ennek ellenére nem adom fel. Remélem hamarosan alább hagy a kisgyermekes családok és nyugdíjasok hajókázós városnézési kedve és normalizálódik a népsűrűség a hajókon.

Egyébként űbercool kora reggel a vízen suhanva dolgozni menni :)

Én ezt már nem bírom. 70 percet ácsorogtam a tűző napon, összesen 3 óráig tartott, míg hazajutottam melóhelyről. Ennyi idő alatt kényelmesen elautózok Bécsbe, vagy elrepülök Madridba. 
Vacsorám 2 Magnum volt.

Mozizás: Mindörökké rock - az egyetlen, ami megmenti a filmet, az az őrülten jó zene és Tom Cruise. Egyébként egy nyáltengerbe oltott rockosított Mamma Mia. Brrrr... Ha viccként fogja fel az ember, akkor túlélhető.

BKV hajójárat: klassz. Azt hiszem elhagyom a parkolást és hajóval járok dolgozni. Kíváncsi vagyok mennyire lesz tömeg munkanapokon. Baromi laza dolog hajóval melóba járni.

Kopaszi-gát: állati jól megcsinálták. Persze 40 fokban millió nép, de még így is hangulatos.

Vizsgaidőszak lezártával, a naaagy szabadság érzésének birtokában az alábbi könyveket pécéztem ki elolvasásra:

• Csíkszentmihályi Mihály - Flow
• Robert Merle - Mesterségem a halál
• Agatha Christie - Murder on the Orient Express
• Mérő Lászlótól - még nem tudom melyik könyv
• Steve Jobs, a prezentáció mestere
• Pratkanis és Aronson - A rábeszélőgép
• Daniel H. Pink - Motiváció 3.0

Most voltam először. 
Megharcoltunk a tömeggel a Szépművészetiben és a Zsinagógánál. A múmiák királyok, a fotográfia születése kiállítás nekem nem jött be. A Zsinagóga gyönyörű. Én meg totál elfáradtam.