Tudsz élni - mondta kollégám, mikor megtudta, hogy parkolóhelyet bérelek a melóhely közelében.
Komolyan sokkal jobb a közérzetem, mióta kiiktattam az életemből a BKV-t. Nincs stressz elindulás előtt, nincs huzat a fülemre, nincs negyed órás ácsorgás a vilimegállóban, nincs el nem ért kapaszkodó, nincs más emberek hónaljának szagolása, nincs pisibe ülés. Tényleg tudok élni :)
Szerencsés csillagzat alatt születtem, na. Úgy tűnik, hogy munkám azon részét, amit nagyon nem szeretek és nagyon nem jól csinálom, átveszi a gyakornokunk. Halleluja!!!
Motivált vagyok. Jó érzés.
Csak kötelességből írom az utókornak, hogy voltam felvételizni. Nem voltam szimpatikus a felvételiztetőnek és ő sem nekem. 99,9%, hogy nem kellek nekik. De asszem én sem szeretnék semmit sem tanulni attól a nőtől.
Az L betű pirosan villog a homlokomon: bevállaltam, hogy szabim alatt megcsinálok egy prezit. (L1) Elküldtem az otthoni emil címemre, de elfelejtettem letölteni, (L2) ezért kénytelen voltam Horvátországból mobilinternetezni. (L3) Mivel azonban nem a "baráti" internetszolgáltatóra csatlakoztam rá (L4), 300 Ft-ot fizettem 10 kbyte-ért. Ennek eredménye, hogy tegnap befizettem a szaros Telenornál 45ezer Ft számlaelőleget (L5), mert ha nem teszem, jujjuj letiltanak.
Az egész utazás alles zusammen 60ezer Ft-ba került. Ezzel a kis kalanddal a költség rögtön felszökött 100ezerre (L6). Fasza.
Rovinj jó választás volt. A szállás is jó választás volt: óvárostól 5 perc sétára, tengerparttól 50 métere.
Anyuék nagyon cukik voltak. Láthatóan jól érezték magukat, úgyhogy én nagy sikernek könyvelem el a dolgot, pláne, hogy hogy már ők kezdeményezik a következő utazást :)
Azt nem mondom, hogy kipihentem magam, de legalább kikapcsolódtam.
Zseniális volt a lekezelésben. Senki sem tudta mélyebb megvetéssel a hangjában mondani azt, hogy "ostoba".
És emlékezni fogok ezekre is:
"Hola, que tal?" "Muy bien."
"Egyetlen nyuszitappancsom, kis hópihém"
"Arccal a pénztár felé!"
"A bevétel erősíti a szabályt."
Csak a szépre akarok emlékezni. - Még nem megy. De dolgozom rajta.
Most olvastam Anna blogjában, hogy Zsorzs meghalt.
Azt érzem, hogy kellene valahogy, egyvalahogy éreznem, de ehelyett összevissza érzek.
Remélem, hogy békét és nyugalmat talál a lelke.
És azt is remélem, hogy Anna nagyon erős lesz.
A szitu pozitív, de egyben furcsa és terhes is. Egész komolyat villantottam melóhelyen, ráadásul közvetlenül a HR vezetőnél. Tök barátságos módon megdícsért és úgy tűnik, hogy tényleg szimpatizál velem (én is viszont). Örülök a sikernek és a bizalomnak, de érzem a terhét is. Magasról lehet nagyot esni. (Bár még messze vagyok az igazi magasságoktól.)
A sikerek azért új lendületet adnak. Lelkes vagyok :)
Egy városban felnőtt ember kevesebbet ér csupán azért, mert gyerekkorában nem lógott fejjel lefelé a cseresznyefáról?
Vajon csak az az érték, ha egy gyerek suli után napnyugtáig tollasozik és a mezőn fogócskázik? Egy városban nem lehet értelmesen felnőni? Csupa droidot, fals értékrenddel rendelkező semmittevőt dajkálnak a metrolpoliszok betonjai?
NEM!!!
Biztosan több időt töltöttem a négy fal között gyerekkoromban, de azt értelmes játékokkal, könyvekkel, atlaszokkal, albumokkal és beszélgetésekkel tettem. A szüleim, nagyszüleim végigcipeltek minden múzeumon, fontos és érdekes helyeken. Libegő, Hűvösvölgy, Városliget (vagy százszor), Hármashatár hegy, Normafa, mozik stb. Játszóhelynek pedig teljesen megfelelt a templomkert, vagy valamelyik közeli játszótér.
Nem szeretem, ha városi mivoltomban sztereotípiák áldozata vagyok.
