zöldborsó

Egy kisebb error miatt törlődött az előző blogom.
Idemásolom az ott leírtakat, nehogy az enyészetté váljanak.

---------------------------------------------------------------------

2006. május 12., péntek 20:58, Cactus

PÉÉÉÉÉÉÉÉÉNTEK VAN!!!!! Napsütéses hétvége vár ránk. Legalábbis az aignerszilárdok szerint. Reménykedjünk.

Viszlát

2006. május 10., szerda 18:56, Cactus

Értetlenül állok a történtek előtt. Teljesen össze vagyok zavarodva. Bár nem voltam közeli barátja, de olyan életvidámnak ismertem. Semmi jel nem utalt arra, hogy véget akarna vetni az életének. Úgy tűnt, hogy minden rendben van: kiegyensúlyozott, vidám kapcsolat; átlagos munkakedv egy átlagosan jó munkahelyen; rendben lévő család; feltűnően csinos külső; okos, jogász buksi. Mi nem stimmelt? Miért hagyta vajon teljes értetlenségben és bizonytalanságban a szeretteit és barátait?
Aztán el is szégyenlem magam. Arra gondolok, hogy hálás lehetek, hogy nem ismertem jobban, mert most jobban fájna a dolog. Utólag szerencsésnek tartom, hogy nem mentem el hozzá nagy tésztát enni, vagy a 30. szülinapi party-jára.  Önző, utálatos gondolat.

Nem értem a halált. Nem értem, hogy hogyan lehet az, hogy valaki egyik pillanatban még terveket sző, a másik pillanatban pedig nincs. Lehet, hogy könnyebb feldolgozni, ha az ember nem is tudja felfogni a történteket.

Update: orvosok megállapították, hogy nem tudják megállapítani a halál okát, de a szándékosságot kizárják. Ezzel sok kérdés aktualitását vesztette, és persze újabb kérdések léptek a helyükbe. Akkor sem normális, hogy egy 30 éves szervezet egyszer csak leáll! Ilyennek nem szabadna megtörténnie!

Élcelődés

2006. május 9., kedd 20:24, Cactus

Vajon külföldön is vannak kényszeresen könyvet író hírességek? Vagy ez csak magyar sajátosság? Hungarikum?
Bíró Testszépítő Metállédi Ica, Zalatnay Nemapáca Mégisbezárvaélő Sarolta, Schobert Ápdéjt Norbert, vagy a nagy magyar híres anyák, akik gyermekük megszületése után rögtön gyermekkönyvet, gyermek- vagy terhestorna DVD-t, gyermekszakácskönyvet, meselemezt stb. adnak ki. Multitálentumok élnek körülöttünk. Vajon van köztük olyan is, aki statisztikus és a szórások és viszonyszámok alkotta tudását 2 nap alatt át tudja ültetni az én agyamba?

2006. május 9., kedd 20:08, Cactus

Elmúlt 2 nap mérlege:

• ismételt csalódások főnökben
• 1 kihízott nadrág, melynek realizálása után
• ismételt fogadkozások fogyókúra ügyben
• ...... a pánikot miben mérik? Miért nincs mértékegysége? Ha lenne, most egy olyan közepesen erős mértékkel határoznám meg statisztika vizsga miatti pánikomat.
• értelmetlen dugóban ülés házi rekordjának megdöntése: Váci úti aszfalttúrás miatt -egy máskor pangó- kerülőúton 35 perc csoszogás az utolsó alig 1 km-en. Előző rekord kb két éve: Újpest - Krisztina tér: 90 perc (egy békés csütörtök délután)

Nem értem, hogy egy humán szakon miért nem adnak egy közgaszdász diplomára, módszertan szigorlatra felmentést gazdasági matematika és statisztika tantárgyból? Kinek jó ez? Most tanulhatom újra a dolgokat, mert persze 3 év alatt bőven elfelejtettem már a részleteket. Na, mindegy, majd jól beégek egy egyessel. De sebaj, van pótvizsga.

2006. május 7., vasárnap 19:14, Cactus

Elmúlt 2 nap mérlege:

• 1 ellógott iskolanap
• 2 teljes -már-már szégyentelen- lustulásban eltöltött nap
• 1 Red Hot Chili Peppers weekend az MTV-n
• 1 Anyák napja (természetesen Apu is kap ilyenkor vmit)
• 2349 óra netezés (szememre szemcseppet!)

Ezen a hétvégén semmi érdemleges és semmi értelmes nem történt, ami elég szomorú. Az ilyen napok végén mindig azt gondolom, hogy hogy lehetek, olyan marha, hogy elvesztegetek napokat? Egy-egy teljesen átlustult nap persze belefér, de az az érzésem, hogy én már túlzásba viszem a dolgot. Pedig milyen fontos lenne értékesen élni minden napunkat...

De mitől lesz értékes egy élet?

2006. május 7., vasárnap 13:39, Cactus

Szösszenet:
Hosszú beszélgetés után a telefon újra csöng: 
- Nem bírsz élni nélkülem, miiiiii?
- Ööö, jó napot kívánok az X közvéleménykutatótól beszélek :-))) Érdeklődnék, hogy 20 és 35 év közötti férfiak élnek-e önnel egy háztartásban.
- Én is.

2006. május 6., szombat 13:02, Cactus

Emlékezni: Újpest legelegánsabb részének, a villanegyednek a peremén tengetem életem. És ez nem pusztán földrajzi megközelítés...., ugyebár ;-)

2006. május 6., szombat 1:26, Cactus

Sokkal könnyebb lenne alváshiányos életem, ha inkább a gyümölcsteát szeretném, nem pedig a fekete teát. Már lassan hajnalodik én meg még itt pörgök.

A bölcs:-)

2006. május 6., szombat 1:15, Cactus

Elmúlt 2 nap mérlege:

• 1 ténylegesen megtörtént számhordozás
• 1 kellemes vacsi volt főiskolai csoporttársakkal Menzában
• 1 kellemes teázás volt középiskolai osztálytársakkal CD Fű-ben
• 1 ellógott tanítási nap

Furcsa, hogy vannak olyan ismerőseim, akikkel ha nem talákoztam esetleg évek óta, akkor is ugyanolyan fesztelenül tudunk beszélgetni, mint régen. Nem is furcsa, inkább nagyon jóleső érzés. Pl. középiskolai osztálytársak: immár 16 éve ismerjük egymást (te jó ég!!!), az érettségi után mind különböző utakon indultunk el, de 1-2 évenként összejövünk páran és megpróbáljuk megfejteni az élet nagy dolgait egymás sztorijain keresztül. És milyen jó az is, hogy teljesen eltérő személyiségek vagyunk, mégis tudjuk tolerálni egymás hülyeségeit. Ehhez persze el kellett telni annak a pár évnek, ami érettségi óta már eltelt.

Furcsa ráeszmélni arra, hogy változom. Ha visszanézek 6-8 évvel ezelőtti önmagamara, a 20-as éveim elején sokkal határozottabb elképzelésiem voltak a világ dolgairól mint most. A változást mégis pozitívnak érzem, mert leginkább úgy tudnám definiálni, hogy bölcsebb lettem. Toleránsabb, nyitottam lettem. A világ nem fekete, vagy fehér. Sok dologban nem lehet egyértelműen ítélkezni. Kívülállóként bizonyos szituációban nem lehet eldönteni, hogy egy-egy reakciónak milyen mozgatórugói vannak, így tudom, hogy véleményt alkotni sem szabad szemellenzővel a fejünkön. Ennek persze vannak negatív oldalai is. Pl.: egy-egy téma mellett érvek és ellenérvek sorozatát tudom felsorakoztatni, ami néha megnehezíthet egy döntést. Tudom, hogy a dolgokat minden oldalról meg kell vizsgálni, ami miatt lecsúszhatok esetleg még a végső konklúzióról is.

A szűklátókörűséget nem szeretem. Meg az okoskodást, a "mindent megmagyarázok" stílust. Meg a megbízhatatlanságot. Meg az indokolatlan smucigoskodást. Meg a humortalanságot, a savanyúságot. Meg a sipító, vékony, gyenge hangot...

2006. május 3., szerda 21:18, Cactus

Asszem át kellene neveznem a blogot a kérdések blogjává. Átolvastam az előző bejegyzéseket és komolyan mondom, több a kérdés bennük, mint a kijelentő mondat. Ez szörnyű :-)  Hogy  élhetek ennyi kérdéssel?   Már alig bírom cipelni  ezt a terhet :-)))

?

2006. május 3., szerda 20:57, Cactus

Elmúlt 2 nap mérlege:

• 1 elmaradt államjog vizsga
• 1 új kolléganő, akit nekem kell batanítanom, h majd megszabadítson egy csomó feladattól. Hallelujah!
• 400 levezetett km
• 1 majdnem elhagyott forgalmi
• 1 elmaradt vacsi / teázás / Duna bambulás
• 2 isteni marcipános tortaszelet
• 1 Anyu-kimentés és hazaszállítás a Dózsa György útra visszatolatott, majd kiürített metróból

Úgy tűnik, hogy az elmaradt események napjait élem.

Hulla fáradt vagyok. Hétfőn, illetve már kedden sikerült 01:30-kor elaludnom (úgy, h 23-kor feküdtem le), a vizsga (a tanulás) miatt pedig 05:30-kor keltem. Kedden este pedig 23 óra után eszméltem, hogy "te jó ég! Elfelejtettem, h aludni is kell!" Ma, szerdán pedig megint 05:30-kor keltem. Sajnálom magam, bár ezzel nem vagyok előrébb. Inkább ésszel kellene élnem / szerveznem az életem. A "holnaptóltutifogyózok"   ígéreteken kívül még a "mostantólrendszeresentanulok" fogadkozások hangzanak el nálam a leggyakrabban. Felteszem életem nagy kérdését: "ha tudom, hogy hogy kellene, akkor miért nem csinálom úgy?" Vajon amikor már nagyon öreg és bölcs leszek fogom tudni a választ?

Vágy

2006. május 1., hétfő 21:34, Cactus

Elmúlt 2 nap mérlege:

• 1 elmaradt fényképezős, Duna-bambulós váci kirándulás
• 6 tonna egészségtelen, hízlaló kaja elfogyasztása
• 1 (egyben -azt hiszem- az első) visszautasított értékelésem a fotozz.hu-n (4-est mertem adni! Fertő!)
• 1 kiváló blogger léleksimogató dícsérete (remélem azért inkognitóm megmarad :-)  )
• 70 oldal megtanulása államjog könyvből, de sajnos még ugyanennyi van, és már csak 1 éjszakám van hátra...

Mostanában megint elkapott a mehetnék. Tengerillatot érzek, hűsítő szellő és a Nap kellemesen forró simogatását egyszerre érzem az arcomon. Hunyorgok a kék vizen meg-megcsillanó hullámoktól. Irigykedve nézem a távolban ringatózó fehér hajókat és élvezem a szabadságot. Bármit csinálhatok, nem vagyok időhöz és helyhez kötve. Ha akarom délig is alhatok, de akár felkelhetek hajnalban is, hogy megnézzem az éppen érkező halászokat, ahogy kihúzzák a partra a hajóikat és lemérik fogást. Ha akarom, felkeresek egy vízesését, ha akarom macsakköves utcákon, mediterrán házak között, fejem felett száradó ruhák alatt andalgok. Erre vágyok. Nagyon. Azt hiszem, most először életemben igazi, nagybetűs PIHENÉSre vágyok. Amolyan energiagyűjtő nihilre egy déli tengerparton.

Sajnos mhelyem és a fősuli miatt az elkövetkezendő két hónapban nemigen lesz rá lehetőségem, ami eléggé beteggé tesz. Addig is akárhányszor megyek a rakparton, vagy át valamelyik Duna-hídon, mindig lehúzom az ablakot és megszagolom a víz illatát. Give me energy!

2006. április 29., szombat 23:18, Cactus

Ha igazi lakótelepisták akarunk lenni, akkor a legeslegelső dolog, amit feltétlen meg kell tanulni és alkalmaznunk kell, az az ajtók és rácsok csapkodása. Rendkívül fontos ugyanis, hogy minden esetben tudassuk a szomszédokkal, hogy elhagyjuk a lakást, vagy hogy épp megérkeztünk. (Ha pedig nem megyünk sehová, akkor néha csekkolni kell, hogy tényleg odaér-e a vasrács a falhoz.) Szomszédaim mesterei az efféle kommunikációs jelzéseknek. Bárcsak én is olyan profi lennék mint ők! Bárcsak, bárcsak...

A mágikus 7-es

2006. április 29., szombat 19:40, Cactus

Mérleg:

• 2 reggeli menü a Mekiben (iiiijjjjj.....) (szigorúan mekdrájv)
• 1 mobilszolgáltató-csere
• 1 új telefon
• 0 megvett "Csak szex és más semmi" DVD (tegnap is elfelejtettem köszönhetően Tesco-ban kapott kultursokknak)
• 8 oldal megtanulása államjog könyvől (WOW! Leborulok magam előtt!!!) És még nincs vége a napnak...
• 1 blogger, aki kérésemre kilinkelt az oldalából, mert szeretnék inkognitóban maradni

Igen, megtettem: számhordoztam. Illetve még csak elindítottam a dolgot, és majd csütörtökön este térek át ténylegesen az új szolgáltatóra. Vettem új telefont is, ugyanis az egész cécót az indította el, hogy csurig töltött telefonom orvul, csendben kikapcsolt. Újrabekapcs, újrakikapcs. Miután elegem lett a feleselésből, a tettek mezejére léptem. Mivel az ismert okok miatt már nem vagyok értékes ügyfél T-Mobil-nál, ezért a dacom a Pannon-ig hajtott. Míg a T-Mobilnál vártam a soromra, arra gondoltam, hogy mégiscsak lehet vmi a 7-es szám misztikumában. 7 évig tartott az első kapcsolatom, 7 évig voltam az előző munkakörömben, 7 évig voltam Westel-es. Miután levezettem ezt a gondolatmenetet egyetlen Zsorzsomnak, úgy gondolta, neki is csatlakoznia kell a felsoroláshoz: "Mi is 7 év után szakítottunk.... Bár a gyakorlatban még 2 évet ráhúztunk."

2006. április 28., péntek 21:13, Cactus

Nekiálltam a témában Oscar Wilde idézeteket keresni. Íme néhány:

"A gonoszság olyan mítosz, amit a jó emberek találtak ki annak érdekében, hogy magyarázatot adjanak a mások iránt kialakult érdeklődésre."

"Jónak lenni: ezt csaknem hivatásszerűen kell űzni. Ez a legfárasztóbb mesterség valamennyi közt."

"Ki a cinikus? Az az ember, aki mindennek tudja az árát, és semminek sem tudja az értékét."

"Valami gőg rejlik abban, ha magunknak szemrehányásokat teszünk. Aki saját magát elítéli, érzi, hogy másnak mostmár nincs joga arra, hogy őt elítélje. A vallomás old föl, nem a pap."

Lelkiismeret-marcangoló kérdések

2006. április 28., péntek 20:38, Cactus

Elmúlt 3 nap mérlege:

• 1 visszafogottan kellemes (vagy kellemesen visszafogott?) hangulatú vacsora olyan kollégákkal, akikkel egy közös tréningsorozaton vettem részt
• 1 kiábrándító bevásárlás "sohatöbbetnemjövökide" és "nemakarokilyenkörülményekközöttvásárolni" Tesco-ban
• számos csalódás főnökben (TT-ben)
• számtalan rosszindulatú megjegyzés főosztályunk gyakornokára (Cé-re)
• 2 fájó láb (ezen belül 1 vádli és 1 térd) túlsúly miatt, melynek kapcsán
• 3 "naholnaptóltutifogyózom" fogadkozás
• 1 elindított hitelkérelem, mellyel megtettem a 0. lépést lakáscserém felé
• 0 oldal megtanulása államjog könyvből
• 1 tantárgyból felmentés megkapása

Hihetetlen, hogy egyetlen ember a rosszmájú megjegyzések kimeríthetetlen tárát tudja elindítani. Szegény Cé, elég csak megszólalnia, szemben ülő kolléganőmmel azonnal cinikusan egymásra kacsintunk és dobunk egy cetlit a "lelkiismeret dobozba". Miután megállapítottuk, hogy a dobozba már szinte alig fér újabb gonosz megjegyzést jelölő papírfecni, úgy döntöttünk, hogy muszáj egy napot a tiszta jóindulat jegyében eltölteni. Úgyhogy tegnap reggel eltettem a dobozt a fiókba és egy rosszindulatú megjegyzés nem hagyta el a szánkat 8 órán keresztül. Lelkiismeretünket könnyítendő, elhatároztuk, hogy minden héten tartunk egy "Angel day-t". A hét többi napját azért meghagyjuk a jóleső rosszmájúságnak

Miért van az, hogy ahelyett, hogy megértő, nyitott és segítőkész lennék, inkább leírom az illetőt? Jelen esetben Cé-t, aki szegény, teljesen alkalmatlan arra a munkakörre, amire felvették, és 25 éve ellenére úgy néz ki, úgy öltözködik, úgy beszél és úgy gondolkodik, mint egy 15 éves. Nagyon gonosz módon erre az embertípusra mondom, hogy életképtelen. Csak van. Nem tesz semmit, nem kérdez, nem beszélget, csak ül és bambul. Olyan, mintha nem is ezen a világon lenne. De miért érdekel ez az egész engem? Miért gondolom, hogy nekem kellene őt támogatnom? Hoppá, a kör bezárult. Na jó, nézzük úgy, hogy akkor miért foglalkoztat, miért téma nálam szerencsétlen naív kislány? ...... Asszem azért, mert mindenkinek van olyan, ami kifejezetten zavarja másokban. Hát nálam ilyen a nyafogás, a lassúság, a csoszogás, a "tejbetökség". Ezek előhozzák belőlem túlzottan erős kritikai érzékemet. Szeretnék türelmes és toleráns lenni az ilyen helyzetekben. Miért nem sikerül? Vajon ez a romlottság jele? Ha igen, lehet még rajta változtatni?

Kollégák

2006. április 25., kedd 21:35, Cactus

Mai nap mérlege:

• felkelés ideje: 5:20
• levezetett km-ek száma: 250
• barátok (kollégák) száma, akikkel eltöltöttem egy kellemes vacsit: 6
• elhalasztott államjog vizsgára megtanult oldalak száma: 0

Szeretem a céges autókat, mert hangyányival több paci viszi fenekem a célállomásra. Odalépek egy picit jobban és belesüllyedek az ülésbe. Érzem, hogy erő van alattam. Saját autómat is imádom, de az ő 75 lova azért nem szédít meg annyira.

Ma összejöttünk a kollégákkal egy helyes kis olasz étteremben. Meghívtuk egy kedves kollégánkat, aki mésfél hónapja ment át más területre.  Jó volt újra együtt lenni. Hiányoznak a nagy nevetések, vagy az apró poénok. Érdekes, mert a kollégával csak 8 hónapot dolgoztunk együtt, mégis mikor márciusban elbúcsúztunk, -és már senki nem látta- bizony legördült néhány könnycseppem... Annyira jól sikerült ez a kis összeröffenés, hogy el is határoztuk, hogy rendszeressé tesszük. Kicsit szkeptikus vagyok, de mindenesetre jól hangzik.

Politikai magánvélemény

2006. április 24., hétfő 21:22, Cactus

Vajon 4 év múlva rosszabbul fogunk élni, mint 8 éve? Mint egyszerű átlagpolgár csak a szimpátiámat vihettem volna a szavazófükébe (ha kellett volna szavaznom, ill. ha az első körben itthon lettem volna). A tegnapi esti pártelnöki beszédeket meghallgatva megkönnyebbültem nyugtáztam az ország döntését.  Egyébként meg vagyok róla győződve, hogy a narancssárgák megnyerték volna a választásokat, hogy ha nem negatív, ijesztgető, pesszimista, vádaskodó kampányt folytattak volna és nem a közszereplésre, "köz"-véleménynyilvánításra teljesen alkalmatlan Mikolát tették volna meg második embernek. Ekkora melléfogást! Emlékszem egy ősrégi Mikola interjúra még eü minisztersége előttről. Pálffy próbálta megtudni tőle, hogy van-e vérhiány Mo-on, de a pasi olyan agresszor módon válaszolt, hogy még a riporter is teljes döbbenetben zárta le a beszélgetést. Úgy érzem, hogy az emberek többsége jogosan mondta azt a mostani kampány hatására, hogy "könyörgöm, Európában vagyunk, viselkedjünk felnőtt módjára." Félelmetesnek találom azt, ami a Fidesznél kialakulóban van. Személyi kultusz, nacionalizmus, ígérethalmok, bűnösök keresése (jelenleg MDF). Nagyon könnyű megmozgatni nagy tömegeket, de irányítani egy székely himnuszt éneklő, nagy Mo-ot az autójára ragasztó honfitársakból álló embertömeget nagyon nagy felelősség. És veszélyes. Inkább a nyitottság, mindenki elfogadása, a liberalizmus.

Kíváncsi vagyok mit fog most virítani a piros oldal, hogy nem kell mindent előlről kezdeniük, nincs kire mutogatniuk, elvileg "csak" egyengetniük, javítgatniuk kell az utat. Remélem megszolgálják a bizalmat. Az azért mindenképp rossz, hogy az ország majdem-fele most kevésbé boldog....

2006. április 23., vasárnap 14:23, Cactus

Emlékezni: többet nem szabad aszalt körtét vennem. Élelmiszeripari error.

Kegyvesztett lettem

2006. április 23., vasárnap 13:42, Cactus

Mivel nyitott és kísérletező kedvű világpolgár vagyok ki szoktam használni rohamléptekkel fejlődő korunk technikai vívmányait. Így pl. mobilszámlámat interneten a bankkártyaszámom megadásával szoktam kiegyenlíteni. Minden OK volt mindaddig, amíg Tisztelt Mobilszolgáltató úgy nem döntött, hogy a megszokott, ún. kártyaszintű bejelentkezés helyett ún. folyószámlaszintű bejelentkezést kér, ami persze külön jelszóval működik. (Zárójelben jegyzem meg, hogy erről persze elfelejtette értesíteni a szolgáltatás használóit. Pedig az milyen ügyfélbarát lett volna!) Gondoltam folyószámlaszintű jelszó nélkül nem lehet teljes az életem, ezért felkerekedtem hogy beszerezzek egyet, mert azt bizony csak személyesen lehet megadni. No de én rendetlen kislány vagyok, mert személyi igazolván helyett mindenhová útlevéllel közlekedek (ki tudja, lehet, h vki egyszer az utcán megállítva azt mondja: itt egy repjegy Peruba, most kell indulnod. Fel kell készülni minden eshetőségre...). Lakcímkártya híján nem lehettem része a kódszó-birtoklók társadalmának. Annak rendje és módja szerint viszont így elmaradtam a befizetéssel és letiltották a hívásaimat. OK. Bementem, kiegyenlítettem. Most viszont, mikor szeretnék készüléket cserélni, kiderül, hogy nem tehetem, mert már elvesztettem aranykártyás státuszomat, így csak nagyon drágán vehetek telefont. Még hűségnyilatkozattal sem megy a dolog. Vagy vehetek kártyásat, vagy esetleg egy másik előfizetést másik számon. Frászt! Tisztelt Mobilszolgáltató miért nem értesített arról, hogy most már nem vagyok fontos ügyfél és hogy ne is ábrándozzak új telefonról? Legszívesebben azt mondanám, hogy váltok, de a legtöbb ismerősöm is T-s. Nincs mit tennem, lenyugszom, megvárom, hogy 7 éves elfőfizetésemmel ismét bekerüljek az arany klubba.

Addig is rákapcsolódok a Forma-1 közvetítésre.

Fel vagyok háborodva

2006. április 22., szombat 15:37, Cactus

Az imént kopogtatott be hozzám egy megnyerő külsejű, őszhajú úriember és afelől érdeklődött, hogy szerintem vajon mire van szüksége az embereknek az életben. Közöltem, hogy momentán nekem délutáni pihenésre van szükségem és becsuktam az ajtót. Kimondhatatlanul fel vagyok háborodva azon, hogy hogy mernek egyesek bátorságot venni és bekopogtatni más ember otthonába. Ez zaklatás! Vegyek szőnyeget, adjak el régiséget, térüljek meg vallásilag, adományozzak stb. Könyörgöm, ez az OTTHONOM! Majd ha vásárolni akarok, fogom magam és útrakelek, felkeresek üzleteket. Ha hinni akarok, elmegyek a templomba. Ez bosszant egyébként a legjobban. Azt elhiszem, hogy néhány idős ember még örül is a házaló szőrmeárusoknak (bár elég perverz dolognak tartom), de hogy valaki hittéríteni csöngessen be egy családhoz ebédfőzés közben, az már a pofátlanság csúcsa. Véleményem szerint a hit magánügy és az élet nagy dolgait nem egy vadidegen emberrel a küszöbön állva fogom megvitatni. Nincs jogom a nyugodt élethez? A legfelháborítóbb számomra egy téli vasárnap esti, fél 9-es kopogtatás volt. Mit gondolnak ezek magukról? Véletlenül nem törvényellenes ez? Ha nem, akkor miért nem? Annak kellene lennie, nem? .... Kopogtassak be mindenhová és gyűjtsek aláírásokat egy esetleges népszavazáshoz? :)

Üzenet

2006. április 21., péntek 21:25, Cactus

Simon Webbe - No Worries

(I just know your life's gonna change)
(Gonna get a little better)
(Moving on the darkest day)
(I just know your life's gonna change)
(Gonna get a little further)
(Right up until the feeling fades)

So, is this how it goes,
Think you've come this far,
And then it'll show,
But that aint so, oh no,
You don't see where you are,
And if you don't wanna look back
You'll never know,
Cuz you think that you've been here
Just treading water
Waiting in the wings for the show to begin
But I always see you searching
And you try that bit harder
Getting closer, oh yeah
To the life you're imagining

(I just know your life's gonna change)
Maybe not today, maybe not today,
But some day soon you'll be alright,
(I just know your life's gonna change)
Turn the other way, turn the other way,
Feels like luck is on your side,
(Just wanna live)
No worries, no worries,
(Don't wanna die)
No worries, no worries,
Sing for me, sing for me,
We all need somebody,
(Yeah you can sink)
No worries, no worries,
(Or you can swim)
No worries, no worries,
Sing for me, sing for me,
We all need somebody

So, baby keep drifiting on
Getting there aint just selfless wasted time
Seek and find, yeah
You're not that far from
What you hoped and wished for
All along,
Cuz you think that you've been there,
Just treading water
Waiting in the wings for the show to begin
But I always see you searching
And you try that bit harder
Getting closer, oh yeah
To the life you're imagining

Baaang!

2006. április 21., péntek 21:08, Cactus

Szóval, tegnap úgy éreztem magam, mint akinek a füle mellett összecsaptak egy óriási cintányért.  Kicsi gondolataim még ma is mind úgy végződtek, hogy "...will be getting married", "...will be getting married", "...will be getting married". Észhez kellett térnem, pedig olyan jól elábrándoztam célszeméllyel. Vajon kínos, hogy így 30 felé még mindig szeretek ábrándozni? Kitalálni szituációkat, majd továbbfűzni kerek történetekké. Ezek a gondolatok csak az enyémek. Az álmodozást elindító érzések pedig néha tévesek is lehetnek. Asszem anno célszeméllyel kapcsolatban én is félreértelmezhettem vmit. Bár őszintén szólva ezt kétlem, mert annyira egyértelmű szitációk, beszélgetések voltak... No, mindegy egy fél nap melankóliát megért a dolog.

És ma péntek van! Pééntek, péééntek, pééééntek!!! Azaz, ma következmények nélkül lehet sokáig fent lenni. Hétvégén semmi progam. Még szavaznom sem kell, mert nálunk az első fordulóban eldőlt a küzdelem. Sajnos nélkülem, mert mhelyem jóvoltából nem voltam kicsiny hazánk területén, így nem tudtam szavazni sem, és nem tudtam követni sem az eseményeket a médiában. Azt hittem, hogy mennyire rossz lesz kimaradni a infókból, de a helyzetnek megvolt a maga hangulata. Egy helyes kis észak-olasz vendéglőben pasta-k fogyasztása közben a magyarok egymás asztalához rohangáltak az sms-en kapott eredményekkel. Erre biztos, hogy élénkebben fogok emlékezni, mintha otthon a TV előtt követtem volna az eseményeket.

2006. április 20., csütörtök 23:25, Cactus

"Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra." Woody Allen

Melancolic

2006. április 20., csütörtök 22:56, Cactus

Szlovák kolléganőnk egy hetet Magyarországon dolgozik, így kaptunk az alkalmon, hogy kicsit szárnyaink alá vegyük. Együtt ebédeltünk vele mhelyen, munka után beültünk egy kávézóba beszélgetni, majd bemutattuk neki a "Bp by night" turista attrakciót. Nagyon szeretem hegyről nézni a várost. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy milyen sokan is vagyunk itt. Miközben én felülről szemlélem a várost, száz, meg százezer ember nyüzsög a lábam előtt. Valaki épp bevásárol, valaki egy régi baráttal találkozik, valaki egy kórházban aggódik a szerettéért, valakik épp most tudták meg, hogy átmentek egy vizsgán, valaki most veszik össze a szomszédjával, valaki a vacsorát főzi családjának, valaki épp megcsalja élete párját, valakiknél pedig új szerelem lángol fel. Annyi, de annyi minden történik egyszerre egy jól behatárolható helyen. Pl. valaki épp megtudja, hogy egy általa igencsak vonzónak tartott pasi nősülni készül. Hát igen. Eggyel megint kevesebb... Csöppet szomorú vagyok... Annyi érzés, gondolat kavarog most bennem, de valahogy nem tudom a billentyűzetre átültetni... Bocsi

2006. április 18., kedd 23:11, Cactus

Jelzem, h 23:11 van és még mindig fent vagyok...

2006. április 18., kedd 22:02, Cactus

"Könnyű álmot hozzon az éj, altasd el hűs dunai szél..." Horváth Attila, Lerch István, (Charlie)

A kísérlet

2006. április 18., kedd 21:33, Cactus

Ma ki fogok próbálni egy "altató teát". Elvileg segít az elalvásban. Én már próbáltam mindent:

• olvasást
• TV-zést
• komolyzene hallgatást
• takarítást, mosogatást
• bárányszámolást
• testrészről-testrészre ellazulást
• visszafelé számolást 100-től
• mozgást, tornászást (persze csak mértékkel)
• forró fürdőt
• tengerpartra, mezőre gondolást
• meleg tej ivást
• alkohol ivást
• beszélgetést
• bordó bársonyra gondolást (igen, komolyan valahol hallottam róla, hogy ez a tuti...)
• fentiek kombinációit

Szóval, ma a "Sweet dreams - Relaxing herbal tea" szlogennel ellátott (képe alapján val.szeg levendulás) teát vetem tudományos kísérlet alá. Kíváncsian várom a hatást. Nincs rosszabb annál, mint amikor huzamosabb ideig nem tudja kialudni magát az ember. Kínok kínja, amikor napközben nem vagyok önmagam és esténként minden idegszálammal azon erőlködöm, hogy elaludjak. Közben forgolódom és 10 percenként nézek az órámra és mindig kiszámolom, hogy még hány óra van az ébresztőig. Egyre kevesebb: már csak 5 óra, már csak 4,5 óra, már csak 4 óra.... a francba, ez megint azt jelenti, hogy következő nap hulla leszek. Ezen persze jól felhúzom magam, pánikba esem, majd mélységes önsajnálatba esem.

Na de ma! Ma másképp lesz minden! Már 23-kor aludni fogok. Fogadjunk? :-)

Húsvét

2006. április 18., kedd 0:46, Cactus

Mai (pontosabban már a tegnapi) nap mérlege:

• 1 db locsoló édesapám személyében, aki szorgalmasan öntözgeti egyszem lányát, töretlen optimizmussal bízva abban, hogy így megment az elhervadástól
• 2 brutálisan nagy adag paradicsomos-bazsalikomos-fokhagymás penne. Pasta, pasta, pasta!
• 14 oldal hevenyészett aláhúzása államjog könyvben
• 0 oldal megtanulása államjog könyvből
• 2 kellemes óra siesta, melynek eredménye mostani álmatlanságom
• 68.000 tányér, evőeszköz, pohár, edény elmosogatása (tanulás helyett)
• számtalan vasárnapi vezető a közlekedésben. Ma még azok is autóba ültek, akik egyébként nem szoktak. Vagy maguk szállítottak magukat egyik locsoló posztról a másikig, vagy -ami sztem gyakoribb volt- anyut kérték föl a sofőr szerepére

Közlekedésről jut eszembe: olvasgattam, nézegettem a "bunkó autósokról" szóló blog cikkeit képeit. Hát mit mondjak, tényleg döbbenet, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak.  Az ország, de legfőképp székes fővárosunk Bp közlekedési kultúrája kritikán aluli. Nagyon kemény harc megy minden helyért, minden centiméterért. Sokan hihetetlen önző módon közlekednek. Vagy azért, mert tényleg azt hiszi, hogy csak körülötte forog a világ és a többi autós csak úgy bóklászik az útakon. Vagy azért, mert kicsi agyacskájuk a logikus gondolkodást mellőzi, nem bírnak előre gondolkodni.

Azért itt szeretném megemlíteni, hogy én, mint autós rettegek a biciklisektől. Ha biciklist látok, tudom, hogy 300%-on kell koncentrálnom, fel kell készülnöm teljesen váratlan eseményekre. Tényleg áldatlannak tartom a biciklisek helyzetét csekély mértékű bicikliutak miatt, vagy az azokon parkoló autók miatt, de lássuk be, hogy néha bizony az is hajmeresztő, amit némelyik kerékpáros csinál. Jómagam rengeteg olyan helyzettel találkoztam, amikor nem a biciklisen, hanem rajtam múlt, hogy nem találkoztunk össze. Tudom, nem szabad általánosítani, így diplomatikusan azt mondom, hogy a biciklisek számához meglepően soknak találom a felelőtlenül és veszélyesen kerekezőket. És igen, kijelenthetem, hogy én soha nem parkoltam még kerékpárúton, soha nem fordultam rá biciklisre, vagy nem nyitottam rá ajtót. Mert valamikor (1628 táján) én is bicikliztem.

Szóval sztem mindkét félnek van mit tanulnia. Az autósoknak a figyelmet, a bicikliseknek leginkább a kresz betartását. Ésszel kell, hogy közlekedjünk. Az utakon nem csak magunkért felelünk.

Na, kíváncsi leszek, hány haragosom lesz ezek után....

Heartbreak Hotel

2006. április 17., hétfő 14:42, Cactus

Segítséééééég! A szomszédaim dübörögtetik a zenét, így idealizált képem a délutáni siestáról egy csapásra szertefoszlott, mikor Thomas Anders és Dieter Bohlen belecsapott a húrokba. Igen, 2006-ban a szomszédság az egész lakótelepet megörvendeztette a méltán örökbecsű Cheri, Cheri Lady és Brother Louie című ősslágerekkel. Most, Kedves Olvasó, ha azt gondolod, hogy ezt már nem lehet alulmúlni, akkor tévedsz. Nem oly régen ismét merész siestázásba kezdem, melyből C.C. Catch térített magamhoz. "We are linvin', we are livin' in a heartbreak hotel...." Yeahhhh!

Tegnap este elmélkedtem egy csöppet a blogozás miértjéről és értelméről. Kis szőke buksimmal nem merészkedtem filozófiai és szociológiai mélységekbe, mindenesetre arra jutottam, hogy felettébb érdekes exhibícionista tevékenység ez. Miért vágyunk arra, hogy megosszuk a világgal gondolatunkat? Talán ha leírjuk, könnyebben megtaláljuk nagy kérdéseinkre a választ? Vagy csupán ezáltal leszünk elektronikusan is társas lények? Vagy önmagunk megtámogatása, igazolása azzal, hogy megmutatjuk a világnak a gondolatainkat? .... Asszem ezen még gondolkodnom kell...

2006. április 16., vasárnap 23:41, Cactus

Hová lett vajon az idézetem? Nehogy elvesszen :-)

"A legritkább dolog ma: valaki, aki igazán ÉL. A legtöbb ember csak VAN."  Oscar Wilde

Césaria Évora > Bésame Mucho

Bésame, bésame mucho
Como si fuera esta noche la última vez
Bésame, bésame mucho
Que tengo miedo a perderte
Perderte despues

Bésame, bésame mucho
Como si fuera esta noche la última vez
Bésame, bésame mucho
Que tengo miedo a perderte
Perderte despues

Quiero sentirte muy cerca
Mirarme en tus ojos
Verte junto a mí
Piensa que tal vez manana yo ya estare lejos
Muy lejos de ti

Bésame, bésame mucho
Como si fuera esta noche la última vez
Bésame, bésame mucho
Que tengo miedo a perderte
Perderte despues

Bésame, bésame mucho
Como si fuera esta noche la última vez
Bésame, bésame mucho
Que tengo miedo a perderte
Perderte despues

Kezdjünk

2006. április 16., vasárnap 23:10, Cactus

Úgy tűnik időközben kifáradtak odafönn, így át tudom adni magam a filmnek. Az elmúlt idők egyik legeredetibb amerikai vígjátéka, ami azért mégis tömegfilm lett.

És persze tanulnom is kellene. Pénteken államjog vizsga. A napi penzum addig 30 oldal. Ma 27 már megvan. Igaz, hogy csak aláhúzásokban, nem pedig az agyacskámban.

2006. április 16., vasárnap 22:45, Cactus

Na lássuk, hogyan működünk