zöldborsó

Kolléganőm az őrületbe kergeti a körülötte ülőket. Férjhez megy. Ezt már tavaly november óta tudjuk. És mostanra már minden részletét ismerjük a nagy eseménynek, hiszen fülünk hallatára szervezi a templomot, a csokrot, a ruhát, a menüt, az ülésrendet, a zenét, a meghívót... Némelyik nő teljesen meghülyül az esküvőjére készülve. Miért? Vajon milyen álomvilágban élhetnek, hogy egyetlen nap ilyen fontos számukra? Teljesen olyan, mintha az esemény lényege feledésbe merülne. Mintha csak a külvilágnak rendeznék a csillogást, hogy aztán mindenkitől begyűjtsék a féltékeny pillantásokat, vagy a dícsérő szavakat. Kissé szánalmas a dolog. Ha csak annyit mondok, hogy esküvő-fanatikus kolléganőm stylist véleményét kérte ki ahhoz, hogy kiválasszák azt a nyakkendőt a vőlegénynek, amelyik leginkább illik a menyasszonyi ruhához, akkor szerintem érthető miért kérdőjelezem meg a dologban résztvevők józanságát.