zöldborsó

Már csak alig két napom van a 20-as éveimből. Kb már 3-4 éve foglalkoztat a a 3. X-be lépés gondolata. De vajon miért tulajdonítok ilyen nagy jelentőséget egy napnak? Mi változik egyik napról a másikra? Tulajdonképpen semmi. De az ember néha számot vet az életével. Össze vetettem azt, amit úgy gondolom, hogy el kellett volna már érnem 30 éves koromra azzal, ahol most tartok. Emlékszem tizenegy-két évesen kiszámoltam, hogy az ezredfordulón 24 éves leszek. Azt gondoltam, hogy "Húúú, az már nagyon öreg. Biztos férjnél leszek és legalább két gyerekem lesz." Aha. Persze. Itt vagyok hivatalosan a középkor küszöbén nemhogy férj, de még kilátásban lévő pasi nélkül. És persze gyerekeim sincsenek. Tulajdonképpen még normális plüssállatom sincs... A legnagyobb probléma azonban, hogy annyira nem zavar ez az állapot, mint amilyen gyorsan telik az idő. Lehet, hogy annyira élvezem a szabadságot, hogy egyszer csak lecsúszom még a lehetőségéről is, hogy gyerekem legyen. És persze a legnagyobb kihívás normális pasit találni. Vajon jó elmélet az, hogy a jó pasik már elkeltek és csak a defektes maradt? Ha ebben hinnék, akkor ugyanezt mondanám magamra is, hiszen én is árulom még a petrezselymet. Lehet, hogy én is defektes vagyok? Hát, vannak hülye dolgaim, az biztos. Szóval örülnék neki, ha már eljönne az az idő, amikor nem csak kérdéseim vannak, hanem a válaszokat is birtoklom. Milyen jó lenne, ha szombatról vasárnapra virradó éjjel besurranna hozzám egy kis szellő, körbejárna, kis csillámport szórna rám és a 3. X-be lépve bölcsen, nyugodtan, türelmesen és kiegyensúlyozottan ébrednék és úgy élném tovább az életem. Ami a vasárnapot illeti: még nem döntöttem el, hogy egyedül, magamba roskadva, az önsajnálattól zokogva, vagy ünnepelve fogom eltölteni.