zöldborsó

Asszem életem egyik mélypontján vagyok. A főnököm nem ismeri el a munkám, nem érzem jól magam a munkahelyemen; a lakás tulajdonlapjáról -két hónappal ezelőtti kérésem ellenére- nem került le a jelzálog; az elmúlt három hétben mindössze 2 kilót fogytam, és még mindig a legkövérebb korszakomat élem; (fáj a lábam és a hátam is a súly miatt) anyagilag nagyon szarul állok; holnap indulok a világ egyik legszebb országába és nincs kedvem menni. Még soha nem fordult elő velem, hogy nem vártam egy utazást. A társaság, amelyik összeverbúválódott az útra eddig nem túl szimpatikus. Csak remélem, h az utazás során megváltozik a véleményem. Az anyagi helyzetem meg egy kész csőd. Nem szeretek úgy utazni, hogy számolgatnom kell a filléreket. Nem is értem a dolgot: nagyon rövid idő alatt viszonylag sok pénz (= az éves bónuszom) eltűnt a számlámról, de nem nagyon van maradandó nyoma. Talán egy utazás és egy fényképezőgép formájában. Legalább jó képeket csinálok majd Izlandon.