zöldborsó

Kedd óta gondolkodom azon, írjak-e a városban történtekről. Nehezen tudom csak megfogalmazni érzéseimet, de talán a leginkább passzoló az, hogy SZÉGYELLEM MAGAM. Döbbenet, hogy ilyen emberek élnek ebben az országban. A megfélemlítésnek, a vandálságnak semmi köze a kulturált demokráciához, EURÓPÁHOZ. Az ország amúgy sem fényes gazdasági helyzetén vajon mennyit rontott az a pár száz (ezer) randalírozó? Erre nem gondoltak, mi? Azt gondolják , hogy bárki is komolyan veszi azokat az embereket, akik láthatólag csak az agresszióra és a vandalizmusra mennek rá? Mit gondoltak, mit lehet így elérni? Az ilyen viselkedés nem megoldás semmire. Péntekre terveztünk egy találkozót egy belvárosi teaházban, de néhányan azt mondták, hogy félnek a belvárosba menni. Szuper. Ezt is megértük. Mindegy, helyette Havanna lakótelepen tartottuk meg a találkát (a szokásos középsulis csapattal), ami nagyon jól sikerült.