Melóhelyen megkértem a taki nénit, hogy a kiürült kéztörlős és WC papíros dobozokat tegye félre nekem. Egy hét alatt sikerült 10 dobozt összegűjteni, bepréselni kicsi kocsimba, hazahúzni és 18 nm-es nappali/ebédlő/dolgozó szobámban elhelyezni. Most itt vannak egymás hegyére hányva, mely diszkrét raktár érzetet ad piciny otthonomnak.
Már csak pár hét és költöznöm kell, mégsem tudom még elhinni. Igazat megvallva én még sosem költöztem. Ugyan külön lakom a szüleimtől, de igazi költözés nem volt. A bútorokat ide vettük, mi pedig fokozatosan jöttünk ide: egyre több időt, több éjszakát töltöttünk itt. Nem volt nagy cuccolás; még a könyveim is lassanként kerültek ide. Most viszont szortíroznom, pakolnom, csomagolnom, cipekednem, szállítanom kell. És még azt sem tudom hová költözöm. Furcsa ez a bizonytalanság. Jó lenne rögtön a következő lakásomba költözni, nem pedig albérletbe. Pénteken megnéztem egy lakást, de nem jött be igazán. Kinéztem egy másikat a neten. A képek alapján pontosan tudom, hogy melyik ház melyik lakásáról van szó, ezért megpróbáltam kikerülni az ingatlanközvetítőt (ezáltal megspórolni kb 600e Ft-ot). Hétfő óta minden nap becsöngettem, de nem voltak otthon. Ma bedobtam a ház közös postaládájába egy papírt, miszerint lakás keresek a környéken. Tök vicces, mert a kinézett lakás szomszédjából jelentkeztek. Keddre időpontot egyeztettünk lakásnézésre. Izgi.
