zöldborsó

Ha nem döntöttem volna úgy, hogy Apu várható műtétje miatt itthon maradok, akkor most, ezekben a percekben a repülőgépen ülnék és repülnék Frankfurt felé. Sztem Apunak eszébe sem jut, hogy én most utaznék. Őszintén szólva tegnap olyan ingerülten szólt hozzám, hogy rögtön megkérdőjeleztem döntésemet. Csúnya dolog leírni, hogy Apu nagyon rossz beteg? A betegsége mögé bújva húzza ki magát a megoldandó, mindennapi dolgok alól. Nem veszi ki a részét semmiből, ha vmi megoldandó dolgot emlegetünk fel, akkor arra hivatkozik, hogy őt most ne idegesítsük. Több, mint 2 hónapja van otthon, de még mindig csak beteszi a mosogatóba az ebéd mosatlanjait. Anyám robotol napi 10 órát, utazik a munkahelyére 1-1 órát és otthon idegeskedik és robotol. Féltem őt, nehogy felőrlődjön a stresszben.
Igazából naívan bíztam abban, hogy egy újraélesztés után valahogy máshogy fogja majd a dolgokat látni, értékelni. Mit tehetek én, hogy egy 54 éves embert ráébresszek arra, hogy nem jól gondolja a dolgokat? Hogy igazán értékelhetné végre azt, ami egy családapa / férj számára a legfontosabb kell, hogy legyen. Hogyan befolyásolhatom Anyut, hogy lazábban vegye a mindennapokat, hogy ne görcsöljön?