Mióta tegnap pánikszerűen realizáltam, hogy nagyon hamar el kell hagynom Újpest mérsékelten elegáns munkás villanegyedét, valami igen furcsa romantikusan nosztalgikus érzés kerített hatalmába. "Lehet, hogy ebben a lakásban most utoljára ...?" kezdetű gondolatok villanak be néha fejecskémben. Azért a gyakorlati romantika felől is közelítek.  Pl.:"Oh, már csak 9 napom van, hogy olyan hosszan fürödjek, amíg akarok" (Magyarázat: jelenleg nincs vízórám).

Míg nem találom meg az új lakásomat, egy volt főiskolás csoporttársam felajánlotta üresen álló lakását nekem a Haller u-ban. Az a környék szinte teljesen ismeretlen számomra. Furcsa lesz oda "hazamenni"...

Már összepakoltam egy csomó mindent: könyveket, DVD-ket, CD-ket, gyertyatartókat, vázákat. Persze az én 50 kilós Anyukámmal fogok majd cipekedni. Jajjjj