Ani barátnőmmel a főiskola óta ismerjük egymást. Azt hiszem Anyu után ő az az ember, akire bármikor számíthatok. Mostani talink során elmeséltük egymásnak életünk utóbbi másfél hónapjának szar epizódjait. Azért az milyen gáz, hogy az évek múlásával a lelki nyomor csak egyre nagyobb lesz. A mindig életvidám, erős lelkű Ani is jelenleg nyugtatót szed. Mi vár még ránk?
Szóval Anival beültünk a Speedy Gonzales nevű helyre. Azt hiszem többet nem tesszük. Viszonylag olcsó volt; a sajttal töltött paprika nem nagyon jött be, de a brownie isteni finom volt! Bárcsak ne kézzel fogta volna meg az eladó csajszi! Brrrrrr....
Este pedig Noé szülinapi partijára voltam hivatalos az A.P.A. cuka nevű helyre. Nem maradtam sokáig, mert a füsttől egyfolytában könnyezett a szemem, ami egy egy vidám társaságban nem túl szerencsés. Bár nem tudtunk sokat beszélgetni, de jó volt újra találkozni Noéval. Igazság szerint mindig kínban érzem magam Noé szülinapi partijain. Valahogy olyan kívülálló vagyok. Valszeg ez miattam van. Nem tudok feloldódni olyan emberek társaságában, akiket évente egyszer látok kb 2 órára. ..... Nnnnna, lehet, h ez a baj velem.
