Én már tényleg nem tudom mi jön még, mi vár még rám. Olyan dolgok történnek velem mostanában, amelyek izgalmai egyesével is bőven elegendőek egy hónapra is.
Tegnapi tortúra
Reggeli rohanásban fültisztító pálcika vattájának egy része bennmaradt a fülemben. Furcsa volt, mert nem hallottam rosszabbul és nem éreztem semmit. Reggel elmentem a XV. ker-i SZTK-ba, ahol közölték, hogy csak fél négykor lesz fülészet. Mi a fene? Rosszul gondolom, hogy egy ilyen intézményben min. reggeltől estig mindenféle szolgáltatást kellene nyújtani??? A kerület másik kórházában sem volt éppen fülészet, úgyhogy irány a IV. ker-i SZTK. Kipengettem a 600.-Ft-ot, majd felmentem a fülészetre, ahol előbb infarktust kaptam, mert kb 25-30-an vártak. Már-már azon gondolkodtam, hogy otthagyom az egészet, mire behívtak. Kiderült, hogy a többiek a szemészetre vártak. A doki bácsi kibűvészkedte a vattadarabot a fülemből, tett bele fertőtlenítő csíkot és mehettem is. Happy end.
Mai tortúra
Felkelek korán reggel, mert Zével bécsi vonatos kirándulást terveztünk. Elindulok fél 7-kor lefelé, de előbb ki akarom venni a kocsiból a napszemüvegemet. .... Az autó nincs sehol. ..... 3 helyen szoktam parkolni, de egyik helyen sem találom. Próbálom felidézni, hogy legutóbb hol parkolhattam le, de egyszerűen nem megy. Iszonyatos érzés. Egyetlen szerelmemre nem vigyáztam, rossz emberek kezébe került. Mivel a taxi vár rám és a jegyek is nálam vannak, ezért beülök és irány a Keleti. Közben a taxisoför egyfolytában beszél. Szentül meg van győződve arról, hogy tuti, hogy a szervízben lemásolták a kulcsot és orvul kifigyelték hol parkolok.
Keletiben odaadom Zének a jegyet és mivel senki nem áll sorban fél perc alatt visszaváltom a jegyemet. Iszonyatosan sajnálom, hogy Zének miattam egyedül kell Bécsbe mennie.
Irány vissza a Haller u. Útközben jár az agyam: befizettem a Casco-t? mit kell most csinálni? rendőrséget hívni? mit csinálok autó nélkül? vegyek újat? milyet? miből? Megáll a taxi a ház előtt, előrenézek és a távolban meglátok egy autót. Ugyanabban a pillanatban ugrik be, hogy oda parkoltam, ahová az elmúlt fél évben csak egyszer. Te jó ég! Hogy lehetek ekkora barom? De legalább megvan az autóm. Annyira megkönnyebbültem, hogy beültem a kocsikámba és elkezdtem zokogni. Soha többet nem akarom ezt újra átélni! Happy end a vége, de ha nem vagyok ennyire szétszórt, most egy Bécsbe tartó vonaton ülök. Szegény Zé. Jól cserben hagytam.
Hirtelen rám szakadt szabadidőmet az új lakás kitakarítására fordítom. Közben meg kitalálom, hogyan kezdek új életet, mert a mostani terhét már nem sokáig tudom elviselni.
