Gatyarohasztó meleg, őrült közlekedés, jó fej emberek, pizza, pasta és cannolo. A másik helyi, tradicionális édességet a cassata-t napokig csak vadásszuk. Már-már azt hisszük, hogy csak legenda, de végül sikerült megkóstolni. Isteni.
Útitársak: Alíz és Bence: külön-külön is jó fejek, de együtt alkotják a legjobbat. Levi: az örök útitárs. Egy betegség miatt majdnem nem jött. Viki: számomra nem egyszerű tolerálni a dolgait. Egyfolytában szabályoz és megmond. Nem baj, türelmet gyakorolni jó alany.
06.21.: Cataniaba érkezés, autóbérlés. Rövid séta majd finom ebéd Piazza Armerinaban.
Villa Romana del Casale: mozaikok üvegtető alatt. Élvezhetetlen a melegben. Pihegés, ivás, fagyi, árnyékkeresés. Leszarjuk az egészet, mert embertelen a hőség. A túlélés a cél :)
Enna: Szicília legmagasabban fekvő települése pompás kilátással, említésre nem feltétlen érdemes várral (kastély?) (Castello di Lombardia). 
06.22.:Palermo: őskáosz, zaj, kosz. Mindezek ellenére imádtam, mert mindene megvan. Gyönyörű épületek, árnyas, pihentető parkok, szökőkutak, tenger. Ezeken kívül persze omladozó házai, koszos, büdös sikátorai, dudáló, őrült módon közlekedő autósai. Autóval való közlekedés a durvábbnál is durvább. Szó szerint mindenki akkor és arra közlekedik amikor és amerre akar. De alig van anyázás, nincs megköszönés, van viszont dudálás és kell reflex. Fel kell venni a ritmust. Én túlestem a tűzkeresztségen. Vezettem Palermóban. Kérek róla bizonyítványt!
Ja, és láttam az 1700-as évek német punk bandájának a Die Toten Hosen-nek az énekesét. Wow!
Este fürdés Mondelloban. Én persze nem.
06.23.: Erice: kis ékszerdoboz hangulatos, macskaköves utcácskákkal, lélegzetelállító kilátással.
San Vito lo Capo: északnyugati pontja a szigetnek. Strandolás. Én persze csak lábat áztatok, ami később súlyos hibának bizonyult, lévén, hogy val.szeg itt fertőződött el az előző nap összeszedett vízhólyagom sebe.
06.24.: indulás a második szállásra Marina di Pattiba. Útközben Monreale. Az itt található székesegyház az arab-normann építészet egyik gyöngyszeme.
Cefalu: bájos városka telis-tele turistával. Szentendre fíling pankrációval.
Este 39 fokos lázam lett és begennyesedett a seb a lábamon.
06.25.: pihenőnap a 35 fokos lakásban. Sebtisztítás, borogatás, vízivás és izzadás.
06.26.: Pantalica: kőbe vájt sírok az i.e. XII. sz-ból. Gyilkos meleg van és nagy kavicsokon kell túrázni a sírokhoz, ezért csak messziről nézem meg. Közben Alíz eltéved, de megtaláltuk egymást.
Noto: gyönyörű barokk épületek a városka főutcáján. Ámulat. 
Siracusa: nem jött be. Nem tudtam ráhangolódni a városra. Hazafelé menet bozóttüzek között megyünk. Morbidul hangzik, de a sötét éjszakában gyönyörűek voltak az égő bokrok és fák.
06.27.: Etna: fantasztikus élmény. Szerpentinen autóval, majd felvonóval, végül busszal jutottunk fel (azt hiszem) 2.900 m magasságig. Az élményt nagyban rontotta, hogy tök le voltam gyengülve, ezért alig bírtam a fél órás sétát. Az emelkedőkön majd' kiköptem a tüdőm. Ami másnak egy röpke séta volt, az nekem egy komoly túlélőtúra lett.
Alcantara szurdok: kár, hogy nincs rá sok időnk, mert egy valódi kis oázis. Nyomás utána Taorminába, hogy megnézzük a görög színházat. A városban egyirányú utcák, zsákutcák és sehol egy parkoló, amitől Bence kisebb hisztirohamot kapott, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy sértődötten távozunk a helyszínről, miközben szidjuk a várost, ami egyébként gyöngyörű lehet, ha az ember sétálgathat a szűk kis utcácskákban és ámulhat a fantasztikus panorámában.
06.28.: a hazafelé tartó repcsin a világ legszexibb hangú pasija (+100 pont) a steward, aki vizuálisan már nem nyújt akkora élményt (-25 pont). Még az "aircraft"-et is olyan átéléssel mondja, hogy kínunkban Vikivel röhögőgörcsöt kapunk, miközben Levi rezignáltan néz ki a fejéből. Aztán a pasi bemondja, hogy az "mellőzzük az olyan elektromos készülékek használatát, mint a mobiltelefon és a mosógép." (homorért + 50 pont). Ránevetek, mire rámkacsint. (+ 100 pont) Aztán megkérdi, hogy nem szoros-e a biztonsági őv, mert tud hozni hosszabbítót. (- 10 millió pont). Köszi.
