Bevallom soha nem találtam meg a hangot a gyerekekkel. És ez frusztrált is rendesen. Idegenkedtem, féltem tőlük. Míg barátnőim és kolléganőim gügyögve mosolyogtak körbe egy kisgyereket, addig én maradtam a helyemen, vagy inkább a kutyákat simogattam.
Na, most csütörtökön az volt a feladatom, hogy egy óvodában 3-5 éveseket interjúvoljak meg arról, hogy mit tudnak a bankról. Mondanom sem kell, hogy már kedden görcsöltem és rettenetesen féltem attól, hogy le fogok blokkolni.
Na és most jön a csoda! Nem ez történt! Fokozatosan feloldódtam és egészen jól feltaláltam magam a körükben.
Komolyan mondom, hogy annyira jó, hogy tudom, hogy megy, hogy tudom, hogy lerombolható a korlát és átléphető a gát!
A gyerekek egyébként zseniálisak voltak. Megtudhattuk többek között pl. hogy onnan lehet tudni, hogy egy bankkártya lejárt, hogy piszkos.
