zöldborsó

A kis területünk jövőjét illetően megszületett a vezetők döntése. Természetesen annak az akarata érvényesült, aki hangosabb volt és erőszakosan tudott érdekérvényesíteni.
Rettenetesen el voltam csütörtökön keseredve, pláne, hogy meg kellett hoznom egy olyan döntést, amelynek hatására a szakmai jövőképem mint olyan, teljesen megszűnt létezni. Félek, hogy nem fogok érdemi, gondolkodó munkát végezni és bele fogok fulladni az adminisztrációba. A jövendőbeli főnököm állítólag egy önző, mindenkit elnyomó, jól önmenedzselő ember. A jövendőbeli kolléganőm pedig egy hatalmas nagy kaktusz, szúrós tüskékkel, cinikus, csípős megjegyzésekkel. Szuper, szuper, vagy ahogy a francia mondaná: szüpehr.
Egész csütörtök délelőtt a sírás folytogatott és sajnos a legrosszabbkor tört ki belőlem. Jelenlegi (imádott) főnököm előtt futotta el könny a szemem úgy, hogy megszólalni nem bírtam. Aztán a reptérre menet a taxiban, a repülőn, majd a reptérről a városba menet, csak folyt, folyt a könnyem.
Azóta már megnyugodtam, de még nem találtam meg annak módját, hogyan tudom szebben látni a helyzetet.
Most újra kezdhetek állást keresni....