Ma reggel megálltam a zebra előtt, hogy átengedjem az járdán ácsorgó gyalogost. Miközben szugerálom, hogy észrevegyen és haladjon már át a másik oldalra, fékcsikorgást hallok, belenézek a visszapillantóba és máris látom az autót, amint nekem csattan és vezetője majd' lefejeli a szélvédőt.
Olyan érdekes, hogy ilyenkor milyen gondolatok jutnak az ember eszébe. Én kb egy másodpercig fel sem fogtam, hogy most mi történt. Aztán az jutott eszembe, hogy te jó ég, most össze van törve az én szeretett kis autóm és nagyon rossz lesz majd, ha ezt meglátom. Aztán amikor kiszálltam, megkérdeztem a csáveszt, hogy jól van-e. Megnéztem az autóm: hála Istennek, csak a rendszám nyomódott be, semmi törés, karcolás vagy festékkopás. A másik autó lökhárítója nyomódott be és jött le róla a festék.
Annyira kis amateur voltam, hogy nem kértem betétlapot és még a rendszámot sem jegyeztem meg. Csávóka megmutatta a személyijét, megadta a telefonszámát, rácsörögtem, ő is elmentette az enyémet.
Egy ideig még remegett a kezem, még a tel.számát is alig tudtam beírni a telefonomba.
Na, hát ilyen élményem is lett.
