Van egy nagyon kedves kolléganőm. Laza, vicces, nagyon normálisan gondolkodik. Imádja az állatokat és felháborítja minden kegyetlenség, kiborítja minden szomorú történet, amit velük kapcsolatban hall. Ennek ellenére teljesen oda van minden olyan attrakcióért, ahol állatokat lehet simogatni, ahol közelebbi kapcsolatba kerülni velük. Pl. delfinekkel úszás, elefántogolás, tigrisfarmon kistigris simogatás....
Nem értem én ezt. Az állatokat lehet szeretni, de elsősorban tisztelni kell őket! Nem szabad szórakoztató objektumként tekinteni rájuk.
Hogy hiheti, hogy szerencsétlen delfinek pusztán örömből, vagy valamiféle önmegvalósításból ugrándoznak vidáman szinkronban? Miért gondolja, hogy egy kis tigrisnek vadidegenek tapperolásának elviselése a jó nem pedig a természetes közege?
Jaj, szűklátókörűség, jaj!
