Húha, azta milyen régen írtam!
Lássuk csak mik történtek velem az elmúlt pár héten.
Először is munkahelyi nyomor a köbön!
Konfrontálódások az utált termékvonalas kollégákkal: már megint a hozzáállásomat és a segítőkészségemet kérdőjelezték meg. Pedig NEM!!! Tényleg NEM!!! Valamit kurva rosszul közvetítek, ha ezek a faszfejek ezt gondolják rólam. A helyzet az, hogy ők csak egy választ tudnak elfogadni: az igent. Mindennek úgy kell lennie, ahogyan ők elképzelik. Ezt pedig az én túlfejlett igazságérzetem nagyon nehezen veszi be. Ennek ellenére ösztönből mindig igyekszem a közös munkára, a legjobbra, de valakinek ez nem elég. Egy hétvégém ment rá, hogy átgondoljam hogyan fogom a földbe döngölni őket, hiszen IGAZAM VOLT! Ennek ellenére egy win-win megállapodás született. Mindegy, leszarom.
Aztán újra egy konfilktus a mai napon. ... Ááááá, már nem is írom le, mert már én magam fáradok el, ha újragondolom az egészet.
Egyéb fejlemény, hogy múlt héten bejelentették, hogy újabb szervezeti átalakulás következik, melynek -bár a közvetlen felettesünk még nem tájékoztatott minket- mi is részesei leszünk. A HR alá fognak összevonni minket. Az összevonás pedig erőforrás felszabadulást hoz magával, tehát most aztán tényleg rezeg a léc. Pláne, hogy valszeg mostani főnököm lesz a big boss és én mostanában nagyon rossz kislány vagyok, mert nem tudom tűrtőztetni magam és néha (na jó, gyakran) kiül a fejemre, hogy mit gondolok róla. A csávó nem tud semmit, csak önmenedzsel és ha megoldandó feladatot kap, akkor felteszi nekünk a kérdéseket, majd a mi válaszainkat, gondolatainkat, ötleteinket továbbítja. Asszem holnap megszámolom hány kérdést tesz fel Mr. Bambaarc.
Most ott tartok, hogy life is shit és én magam egy hatalmas görcs vagyok. Amit utálok. Nem baj, legalább a lakást rendbe raktam :)
A zaklatóm meg még mindig ír, de most már olvasatlanul törlöm a leveleit. Ha még októberben is írogat, letiltom és törlöm az ismerőseim közül. Miért nem tudja 20 válaszolatlan levél után felfogni, hogy nem akarok tőle semmit? Az a típus, akit még csak udvariasan sem lehetne leszerelni.
Szóval, próbálok túlélni. Nehezen megy, de remélem lesz ez még jobb is.
