a munkahelyemen. Elküldték az üzletágunk vezetőjét. 15 évig volt a banknál és több téren ért el komoly sikereket. Aztán jött a válság és úgy tűnik nem tudott megújulni - legalább is valami ilyesmire utalt a vezetője. Sajnálom. Őszintén. Szerintem jó szakember és karizmatikus vezető volt. Bár rengeteg hibával: sokszor nem megfelelő hangnemben beszélt a kollégával. Olyannyira, hogy inkább félni kellett tőle. A mi területünkkel, pedi nagyon látványosan nem törődött. Ennek ellenére energikusan dolgozott, jól menedzselt, jól delegált, erős kezű vezetőnek tűnt, aki minding tudja merre van az előre. Szerintem nem az ő szintjén kellett volna vágni. Vagy egyel alatta, vagy inkább egyel felette kellett volna vágni.
Velünk kapcsolatban pedig csak találgatunk, hogy vajon a központosítás után a -számításunk szerinti- hét emberből hányat tartanak meg. 3-ra, vagy 4-re tippelünk.
Ááááááááááááááááááááááá, nem is akarok erről beszélni! Nem akarok ezen gondolkodni, mert úgysincs ráhatásom. Persze elég nehéz leállítani a gondolataimat.
Azt viszont szeretném, hogy valami átkapcsolódjon az agyamban és esetleges elküldésemet ne úgy éljem meg, mint a világ végét. Nem az elküldés ténye miatt, vagy az önbecsülés sérülése miatt, hanem a létbizonytalanság miatt. Fel kellene készülnöm különböző alternatívákkal, előre át kellene gondolnom a dolgokat.
