ismét intenzíven felbukkant a mindennapjaimban. Pedig a tavaszi fellángolásom óta nagyon kemény agymunkámba került, hogy lekattintsam magam róla. Erre megint bizsergek. Egyszerűen megőrülök attól, ahogyan sziporkázom, amikor vele beszélek. Nagyon rá vagyunk kattanva egymás humorára; felütjük, leütjük és passzoljuk a labdát a legjobb poénokkal. Nagyon jó érzés. Jó érzés, hogy jó érzés.
Ami picit furcsa, hogy a poénkodás telefonban jobban megy. Személyesen néha mindketten picit zavarban vagyunk, vagy mifene...
Vajon le kellene állítanom magam mielőtt gondolatban ismét teljesen rákattannék? Tekintettel arra, hogy úgysem vállalnék be semmit (sem kezdeményezést, sem kapcsolatot) lehet, hogy megint tudatosan le kellene építenem magam róla. Különben belebetegszik a kis lelkem :(
Ajjaj kolléga
2009.10.04. 07:16 zoldborso16
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://zoldborso.blog.hu/api/trackback/id/tr185431220
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
