Múlthét szerdán már épp mély kétségbeesésben voltam, miszerint egy hónap önéletrajzküldözgetés után még egyetlen egy személyes meghallgatás sem volt, csörgött a telefon. Gyorsan másnap délutánra megbeszéltük az interjút. Egész délelőtt azon voltam, hogy az előző munkahelyem okozta görcsösséget és önbizalomhiányt kiradírozzam és visszahozzam régi önmagamat a higgadt és jófej Zöldborsót. Sikerült. Az interjú jól sikerült. Ezzel együtt furcsa volt. Az interjúztató csajt sokkal inkább el tudnám képzelni a Szigeten beszívva, mint egy bank hr-n. Nem volt pörgős és inkább én vittem az interjút.
Pénteken már csörgött is, hogy hétfőn menjek be szakmai interjúra. Megint igyekeztem előcsalogatni régi önmagamat, de most éreztem, hogy nem igazán sikerül, nem voltam magabiztos. Az interjún nem szerepeltem olyan jól mint kellett volna és sajnos udvarias, bár egyértelmű utalást kaptam arra vonatkozóan, hogy nem az én profilomat keresik.
Igyekszem nem elkeseredni, hanem örülni, hogy végre egy fél lépést haladtam előre. Tovább kell nyomulnom a piacon. Előre!
