Két olyan ismerősöm is van, aki előszeretettel önjellemez. Bármiről is beszélgetünk, biztosan lesz benne valamilyen öndefiníció. Pl.
- én olyan vagyok, hogy....
- én általában erre úgy reagálok, hogy....
- én azt szeretem, amikor...
- én ki nem állhatom, ha....
- rám az jellemző, hogy...
Persze egy beszélgetés, véleménycsere közben elkerülhetetlenek az ilyen jellegű mondatok, de amikor egy teljesen profán dolog kapcsán jön elő valamilyen fekete-fehérré tett önigazság, azt már kicsit soknak tartom.
Azt is észrevettem, hogy ezek a jellemzések néha nem is az igazságot mondják ki, hanem inkább azt az állapotot, tulajdonságot állítják be sajátjukként, amilyenné válni szeretnének.
Beültettem a bogarat a saját fülembe: most már komolyan elgondolkodom magamon. Én vajon milyen vagyok? Milyen általános igazságokat mondhatok ki saját magamról? Ha bármilyen aspektusból definiálom is magam, az nem lehet örök érvényű. Nézzük, milyen vagyok 2009. utolsó előtti napján.
