Mi is történt az elmúlt 3 hétben? Egy szóval: MUNKA. Dolgoztam látástól mikulásig. Reggel 6-kor már e-mailt küldtem itthonról és volt, hogy este negyed 11-kor indultam haza. Itthon gyors evés, aztán gyors alvás, hogy kezdődjön minden elölről. Reggel képzési helyszínről képzési helyszínre rohangálok, telefonálgatok és intézkedek, hogy minden rendben legyen. Aztán -lúzer módon, hogy gyorsan visszaérjek a bankba- taxiba vágom magam és zúzok vissza. Még le sem veszem a kabátom és kapcsolom be a gépet és feltétlen elindítom az Outlook-ot, hogy addig töltsön be míg kezet mosok. Így nem veszik el egy perc sem.....
Na, de e héttől ennek az intenzív őrületnek vége. Csillapodott a dolog, mondhatom, hogy normál ütemben dolgozok. Furcsa, hogy még elcsípem a híradót és tudom mi történik a nagyvilágban. A teljes kifacsarás után talán magamhoz térek és normális módon élhetek végre.
Félelmeim persze nem múltak el, hogy mindent rendben csinálok-e, hogy hibázok-e, de eddig -hellyel-közzel- rendben ment minden.
Értékelésem is volt: főosztályvezetőtől nagyon pozitív visszajelzést kaptam a személyiségemet, a készségeimet illetően. És azt is mondta, hogy közvetlen forrásokból tudja, hogy befogadtak és megkedveltek a kollégák. Istenem, el sem mondhatom, hogy a szörnyűséges Rafis tapasztalatok után ez milyen jól esik. Mégis szerethető ember vagyok, jófej kolléga! Igen, ÉN!!!!
