zöldborsó

Teljesen sokkolva vagyok a hírektől. Percenként kattintok különböző hírportálokra, hogy firss infókhoz jussak. Először a Norvégiában történt dolgok, aztán a majdnem kirabolt bankfiók, ahol két napja jártam és ami felett több, mint 2 évig dolgoztam, aztán Amy Winehouse halála. Mindtől kikészültem.

Felvettek. Ismét. Költségtérítésesre. Ismét. Fuuuuuck!

Mostan mi legyen mostan?

Fizesse melóhely? Kötelezzem el magam? Vagymilegyen????

Asszem még sosem voltam ilyen ideges. Az ember általában kompromisszumokat hoz amikor szolgáltatást választ. Megpróbálja a legjobb ár-érték arányt megtalálni. Egy szempontban nincs kompromisszum: ha egy telefonos ügyfélszolgálaton konkrétan meg akarnak nevelni, azt nem tűröm! Inkább beintek és lépek. Annyi lehetőség van...

35 évvel ezelőtt születtem.

Igyekszem minden évben megvárni a 00:10 percet, hogy pontosan ünnepeljem magam :)

Éljek!

Zének hála rengeteg filmet néztem meg mostanában: Paul; Ének az esőben; A tégla; Fekete hattyú; Egy makulátlan elme örök ragyogása; Az ember gyermeke; A pankrátor; Casablanca stb., stb. Ma végeztem a La Stradaval. Értem én, hogy szívbe markoló történet és bonyolult emberi lélek, és igen egyetértek azzal, hogy mindennek értelme van, meg minden, de Gelsomina karaktere (és ahogy Masina játsza) engem a végletekig idegesített.  Anthony Quinn viszont jól formálta meg az egyszerű, tapló férfiembert.

Most, hogy a HR vezető nagy plénum előtt is az egekig magasztalta a projektemet, hogy a gyakornok besegít az adminisztrációba és hogy ültetés volt, újra értékelem jelenlegi melóhelyemet. Nyilván magasabb érték lesz, mint fél éve.

• Fizetés: 7
• Munka: (6) 7 az adminisztráció csökkenése miatt
• Főnök: 7
• Kollégák: (4) 7 amiatt, hogy miss Negatív elköltözött és vidám munkatárs érkezett a helyére
• Jövőkép: (2) 3 a projekt sikere miatt máshogy néznek rám, ami szerintem a jövőmre is hatással lehet
• Munkakörülmények: 2

... megy a TV-ben. Kenneth Branagh zseniális munkája. Akárhányszor meg tudom nézni. Denzel Washington pedig gyönyörűszép!

Jut eszembe fél év fáziskéséssel: meg vagyok róla győződve, hogy télen láttam Keanu Reevest. Szakállal, kapucniban, lehajtott fejjel a Nádor u-ban. Én, a celebspotter :) Vagy mégsem.

Furcsa módon örömet okoz, hogy a hámló bőrömet lefejtsem magamról. Szeretem hallani azt a ciccegő hangot, amikor leszakítom a száraz bőrt. Tiszta perverz vagyok.

Most viszont nem tudok élni a kitűnő lehetőséggel, mert nem érem el a hátamon lifegő bőőőőőőőőrt!!!

Ja, az égés fél óra napozás eredménye reggel fél 10 és 10 között. Durva.

Kollégám, aki rendkívül tudatosan éli életét és építi kapcsolatait, rendre meginterjúvolja a kollégáit -így engem is- hogy ki mit csinált a hétvége alatt. Ha úgy van -és általában úgy van (hm.... inspired by Mizu)- nem szégyellem bevallani, hogy bizony csupán vásároltam, főztem, ettem, szülőkkel fecsegtem, sziesztáztam és filmeket néztem. Amit persze úgy is le lehet fordítani, hogy semmit sem csináltam. Kollégám mindezt az "Irigyellek" kommenttel nyugtázza, majd udvarias (kötelezőnek érzett) visszakérdezésemre elmondja, hogy ő a tágabb család gyerekeivel kincset keresett, majd saját három gyerekével kajakozott, ja és pénteken kislány zsúrjuk volt ki tudja milyen alkalomból.

Kíváncsi lennék elcserélné-e az ő rohanós, teleprogramozott, aktív, gyerekzajos életét az én nyugis, lustizós, punnyadós életemre. Hát szerintem nem. Akkor meg ne irigykedjen!!!

Munka után, késő délutáni napsütésben, a Dunaparton feküdni a stégen (banki business szerkóban) - MENŐ!!! És megismételendő.