Vegyük sorra, hogy miért is shit ez a mai nap: 

Elmentem egy barátommal a kiszemelt lakásra alkudni: az eredmény + 300e Ft.  Asszem az eladó vérszemet kapott. Hihetetlen találékonyságról téve tanúbizonyságot egy ingatlanos hirdetése alapján kisakkoztam, hogy melyik lakást árulják. Becsöngettem, megnéztem, tetszett. A csaj (az eladó) viszont azt mondja, hogy ő nem engedi el az ingatlanos teljes jutalékát, hanem csak a felét. Kétszer elmagyaráztattam vele, hogy mégis miért gondolkodik így, de egyszer sem sikerült megértenem.
Nem tudom, hogy mit csináljak. Ez így már nem biztos, hogy bele fog férni a ktgvetésembe.

10 nap múlva meg ki kell költöznöm a jelenlegi lakásomból, de még fogalmam sincs, hogy hová.

Felhívtam az ex páromat, hogy elkérjem a 10 éve hozzájuk szállított kisszoba-ajtót. 6 éve nem találkoztam vele. Most megtudtam, hogy azóta már megnősült és van egy 3 és egy 1 éves kislánya. Nem is tudom... valahogy olyan furcsa érzés. Tényleg nem tudom mit gondoljak. Alapvetően örülök annak, hogy megtalálta a boldogságot és családot alapított, de ezzel rávilágított az én "nyomorúságomra" és arra, hogy még sehol sem vagyok. Mi végre pottyantunk erre a világra, ha nem azért, hogy gyerekeinken keresztül próbáljuk meg jobbá tenni? Hogy átadjuk nekik a mi tudásunkat, tapasztalatunkat. Hogy megpróbáljunk neki jobbat, többet adni. Jó esélyeket teremteni nekik az élethez. Néha úgy gondolom, hogy ez lehet az élet legfőbb célja. Saját életemet nézve én meg még esélyét sem látom ennek. Picsábaaa! Egyre gyakrabban kap el a harmicon túliak nők pánika.