Tegnap hős voltam ám, mert összeszereltem a cipőtartót, úgyhogy mostmár azom is van. Lassan egész otthon-érzetem lesz az új lakáskámban.
Ma azon gondolkodtam, hogy valami baj van velem, hogy az ötleteimmel a legutóbbi kolléganőmnél (szánalmas vén picsánál) és a jelenlegi kolléganőmnél is ösztönszerű ellenkezéseket váltok ki. Olyan, mintha nem is akarnának belegondolni az újba, hanem inkább zsigerből tiltakoznak. A helyzet azért nem egyszerű, mert ha nem mondanak olyan érvet, amivel levesznek a lábamról, akkor nem tudom tiszta szívvel elfogadni az ő álláspontjukat. A legfontosabb következtetés pedig amit le kell vonnom, az az, hogy meg kell tanulnom máshogy kommunikálni a javaslataimat. Nem csak úgy kell tálalnom, mint egy sima ötletet, hanem valahogy rá kell vezetnem őket a dologra. Színesítenem kell az infókat. Taktika! Taktika!
Nehezítés, hogy én is elég makacs vagyok, ha valamit jónak, egyszerűnek és logikusnak gondolok, akkor nagyon jó érvek kellenek ahhoz, hogy meggondoljam magam. Változás! Változás!
Egy hét múlva leszek 31 éves. Egy hét múlva én már szabadságon leszek. Egy hét múlva én már Osloban leszek. Egy hét múlva én már be leszek csiccsentve. Egy hét múlva nagyon jól fogom magam érezni.
