Tegnap zseniális napom volt.
Buszra várva eltöltötöttem 25 fantasztikus percet a mínusz 1 millió fokos hidegben. Terv szerint elbuszoztam volna az Árkádba, de negyed óra jéghideg, fűtetlen buszozás után úgy döntöttem, hogy inkább leszállok és gyaloglok a Pólusig, hogy addig is mozogjak, melegedjek. Off: nem értem, hogy a BKV miért csak a végleteket ismeri? Az őszi 12 fokban szétsütötte lábam a villamos fűtése, most pedig mínuszban van 12 és még véletlenül sem durrantja be a fűtést. Miéééért?
A Pólusban kb. 7ezer Ft-tal többért megvettem Apu ajándékát, majd hazafelé beugrottam a postára a megrendelt parfümért, ami Anyu egyik ajándéka lesz. Miután a postást hiába vártam, értesítő cetlit pedig nem találtam, a feladónál érdeklődtem. Ott bediktálták az azonosító számot (cb0007676111), amit én is bemondtam a postán. A pasi kapásból közölte, hogy ilyen azonosító számon nála tuti nincs csomag. Elküldött egy másik ablakhoz. 10 csodás perc sorbanállás, majd a hölgy megnézte a gépben és közölte, hogy a küldemény mégis az előző pasinál van. OK, vissza. Újabb kör. Csávó név alapján megtalálja, majd közli, hogy nem jól mondtam a számot, mert nála 2db 0-val kezdődnek a számok. Mutatom neki, hogy a csomagon a 2db 0 után jön még egy (=cb00 07676111), de közli, hogy azt úgy ő nem érti és én mondtam rosszul. Szerintem pedig neki kellene felmismerni a különböző kombinációkat.
Hazafelé pedig -megkoronázva a napomat- a nadrágom alatt lecsúszott a harisnyám, ami magával húzta a bugyimat. Még jó, hogy a nadrágom a csípőmön maradt.
De a lényeg, megvan mindegyik ajándék. Hurrá! És még egyszer: hurrá!
