Kiszámoltam: októberben 42 órát túlóráztam. Vajon megéri? Hullik a hajam és hízok. Nincs így egyensúlyban az életem. Vagy dolgozok, vagy eszek, vagy alszok. Ennyi.
És november is így folytatódik. Elegem van abból, hogy az életem csak a munkámból áll!!! Utálom, hogy nem tudok szabadságot kivenni és nincs időm elgondolkodni az életemen.
Főnököm jelezte, hogy elégedett velem, ezért nyugodt lehetek afelől, hogy februárban meghosszabbítják a szerződésem. De a beígért határozatlan szerződés helyett határozott időre. Azt többször elmondta, hogy ennek -tekintettel az igazgatóság előtt álló szervezeti változásokra- adminisztratív oka van. Hát ez engem egy másodpercre sem nyugtat meg.
Közben beadtam a jelentkezésemet egy egészen jó pozícióra. Oh, bárcsak, bárcsak!!! Szeretném már megtalálni azt a munkahelyet, ahol közelítőleg minden stimmel. Most így értékelném egy tízes skálán jelenlegi helyemet:
- Fizetés: 7
- Munka: 6
- Főnök: 7
- Kollégák: 4
- Jövőkép: 2
- Munkakörülmények: 2
Ez így elég sovánka.
