zöldborsó

VÉGE!!! Juppiiiii!!!!

Ma olyan öregnek láttam Aput. Egészen rövidre levágatta a haját, amitől szinte teljesen ősz lett. Fogyott is, így picit beesett lett az arca és a szeme. Ijesztő volt. Öregemberként, öreg bácsiként láttam Aput. Az én életerős, magas, izmos Apukámat.

... mi van velem mostanában, de gyakorlatilag mindenen elbőgöm magam. Leginkább azon, hogy egyedül vagyok és ez nagy valószínűséggel életem végéig így is marad.

....

Atya ég! Most ahogy nézem a sorokat, tök gáz, hogy ezt mennyire elfogadtam. Teljesen úgy látom magam a jövőben, hogy egy öregek otthonában fogok elsorvadni, miközben az otthon a gyermektelenségem miatt amúgy is csekély nyugdíjamat zsebre rakja és csak azt várja, hogy feldobjam a talpam.
Lehet, hogy nem kellene ezt ennyire elrendeznem magamban. Most nem azt mondom, hogy abban a hitben kell ringatnom magam, hogy 1 hónapon belül gyökeresen megváltozik az életem, de legalább nem szabad teljesen lemondanom a változásról.

....

Az megint egy másik kérdés, hogy milyen és milyen mértékű változást akarok. Ezt még én sem tudom.

....

Erről a sírás dologról pedig sürgősen le kellene szoknom.

....

Amúgy megjegyzem, hogy kapja be a Fidesz, ha tényleg megszavazza azt, hogy a kevesebb gyerekért kevesebb nyugdíj járjon. 
1. hová akarnak még embereket, amikor a meglévőknek sem tudnak munkahelyet biztosítani?
2. inkább azon agyaljanak, hogy hogyan szedik be a be nem fizetett adókat, vagy az elcsalt adókat, járulékokat.
3. én is kiveszem a részem a nagy egészből: a cég rendesen megfizet utánam minden járulékot és adót. Azért annyit amennyit, mert a gyerekeseknek több jár. Ezt így elfogadom. Kapjanak adókedvezményt.
4. de én végiggürcölöm azt, amikor a gyerek miatt gyesre megy a kismama és én kapom meg a munkáját mindenféle plusz fizetség nélkül, vagy amikor hirtelen megbetegszik a gyereke és nekem kell átvennem mindent. Igen, rám a következő 3 hónapban ez vár: egy visszatérő gyeses anyukát várunk, aki októberben jön, egy kolléganőm pedig június végén elmegy, így az átmeneti időben Zöldborsó nem megy szabira, hanem napi 12 órát dolgozik. És közben kikészül, tönkre megy és így öregszik meg. És amikor öreg lesz, a kutya sem nyitja majd rá az ajtót mert gyermektelen másodrendű állampolgárként csak a minimál nyugdíjra lesz jogosult, hiába dolgozta ki a belét is.

....

És különben is: ha lenne kivel gyereket vállalnom, akkor is meggondolnám, mert ilyen bizonytalan világban, ilyen bizonytalan anyagi körülmények között felelőtlenségnek tartanám a gyerekvállalást. Még én sem jövök ki a fizumból: két fizuból hárman hogy jönnénk ki?

1000 pályázatból választották be a kiállított 35-40 közé az én egyik fotómat. Irtó büszke vagyok magamra. (Bár a kép kinyomtatása és bekereteztetése 20 ropi volt.) Pénteken leadtam a képet és megtudtam, hogy hétfőn lesz a megnyitó. Gondoltam meghívom Aput, aki nagy hobbi fotós. Erre a válasza: "És muszáj elmenni?" Persze ezek után próbáltam elbagatellizálni a dolgot, de így is rosszul esett.

??? Most mi van? Miért nem akar részesedni a lánya sikereiben? Több opció lehet:
1. lusta - de ezen túl kéne tennie magát, plusz máshová nem lusta elmenni egy-egy jó fotóért.
2. nem akar a megnyitón, mint eseményen részt venni - ezen miattam kellene túltennie magát.
3. féltékeny a sikeremre - na, ez gáz lenne.
A lényeg, hogy megint tök önző módon viselkedett.... Nem baj, majd Anyu eljön. Rá mindig számíthatok. Ez az egyetlen biztos pont az életemben.

Ma reggel 10-től délután 5-ig lenyomtam 4 vizsgát. Asszem hős vagyok. ... Nem: hulla fáradt vagyok.

Már csak három van hátra. (Feltéve, hogy ezek sikerültek.)

Döbbenet, hogy melóhelyemen nincs formalizált teljesítményértékelés. Ezért köszönet főninek, aki a maga módján összetákolt egy rendszert és az alapján, ha lassan is, de legalább támogató módon értékel.

Nem tudtam meg semmi olyat, amit eddig nem tudtam volna, de mégis ösztönző volt.

Annak viszont örülök, hogy ő is felfedezte az egyik legnagyobb gondomat, miszerint irtó gyorsan kezdek el alternatív megoldásokat gyártani a problémákra. Megkért, hogy lassítsak és várjak amíg a többiek beérnek, amíg feldolgozzák a probléma elemeit. 
Ezen kívül időgazdálkodásban és asszertív kommunikációban van fejlődni valóm. Való igaz.

... hogy állandóan a létbiztonságomért kell aggódnom.

Hétfőn a HR vezető lecseszte az egész osztályt, miszerint szarul dolgozunk és sokkal többet vár tőlünk. Rögtön be is jelentették, hogy elküldenek egy, és lecserélnek szintén egy kolléganőt. Az elküldött kolléganő munkájából megkapom azt, amit tőlem vett át, plusz olyat is, amit nem tőlem. Mind adminisztratív munka, ami 6x annyi energiát vesz el és 6x annyi stresszt okoz, mint az én alkotó melóm. Ja, és proaktivitást és innovációt várnak tőlünk. Ha nem brillírozol a rangsor végére kerülsz és Hasta la vista!

Mindeközben persze óvodásként bánnak velünk és semmi szabadságot, semmi teret nem hagynak az önállóságnak. Így legyél bátran újító szellemű. Az én igen kritikus hozzáállásom sem mondható előnynek ilyen környezetben.

Igen, imádom a munkahelyemet!

Hiánypótlás megvolt: végre voltam a Füvészkertben. Eddig miért nem???

... eredménye: sok és nagy trombocitáim (vérlemezkék) vannak, valamint grecilis (keskeny) és intenzív aortám. Ez a kettő együtt nem a legjobb párosítás.